Bejelentés



A Család - és a Gyülekezet
avagy hogyan működik az Isten szerinti rend életeinkben, családunkban, gyülekezetünkben?

MENÜ










Sipos Richard: Krisztusban nem lehet veszekedés! Akik Krisztus Testének a tagja, nem veszekedhetnek egymással. Hangzott el nemrég egyik testvérem szájából mikor Isten bizonyságairól beszélgettünk. A mondat egy kicsit megütött bevallom, hisz nagyon ésszerű és logikus, sőt törvényszerűnek hangzik első hallásra. Elindult bennem egy pillanat leforgása alatt az önvizsgálat, és a szégyenkezés, hogy bizony életem átadása után is jó néhány súrlódásaim voltak másokkal. Krisztus Szelleme maga a békesség, folytatta és lehetetlen, hogy ez a béke megrendüljön, ha Benne vagyunk. A kijelentés tiszta, igaz, biblikus, de mégis nyugtalanított… Ismét rávilágított, arra a problémára, amibe sokan hívek beleesnek. Amikor megtörténik az életátadás, a bemerítkezés, vagy bármilyen rendeződés, az ember elvárja Istentől elsősorban, de magától is, hogy ezek után egyfajta makulátlan Szentként éljen tovább a hitetlen világba. E mondat ismét arra a félrevezetésre figyelmeztetett, amit a sátán minden esetben elkövet, hogy Istenbe vetett bizodalmunk legyengüljön, majd a csalódás miatt, vissza próbálja fordítani az átadott életű embereket. Megtértél, újjászülettél, aztán mi van, minden maradt régi…, hangzik el bennünk gyakran kísértésként. Sokszor figyelmen kívül hagyjuk azt, hogy az életünk átadása csak kezdete egy folyamatnak. A megszentelődés nem történik meg egy szempillantásra, amint sokan képzelik, és akár egészen odáig merészkednek, hogy alku-tárgyává teszik a megtérést, az életátadást, és Isten követését. Amikor egy ember újjászületik, Isten megszabadítja azoktól a legnagyobb kötelékektől, bilincsektől, melyek egyértelműen megakadályozzák, hogy Krisztus Uralmába kerüljön az illető. Azonban sok-sok olyan régi beidegződés, régi szokás, régi szellemiség még vár arra, hogy megszabaduljon Krisztus Szellemétől és ismét uralma alá vegye házigazdáját. Ezeket a tisztátalanságokat, melyek bár nem uralkodnak többé, bennünk ítéletre és kipucolásra vannak ítélve, feltéve, ha elfogatásukba és ítélőszék elé vonszolásukban mi is aktívan részt vészünk. Ennek idejét és módját mindig Isten adja meg és hozza el, a többi már saját engedelmességünk, hogy odatesszük és kérjük a tisztítást, vagy még köt és ragaszkodunk hozzá. Ha például valaki nem szabad a hiúságtól, és érintkezik egy újjászületett testvérével, aki szintén nem szabad a hiúságától akkor baj lehet. Nincs veszekedés Krisztusban? Nincs, de mégis van. Beszélünk gyakran Krisztusról, mint Ajtóról, akin keresztül közlekedhetünk csak és kizárólag. Itt történik a probléma. Bármennyire Krisztusé vagyok és a másik is, ha nem a Szellemin keresztül érintkezek testvéremmel, társammal – ami feltételezi, saját énem, saját ízlésem, akaratom és miden más önös érdek háttérbehelyezését – és lelki síkon nyitok ajtót a másik felé, ha az a másik elfogadja, és szintén a saját lelki ajtaján fogad engem és nem Krisztuson keresztül, akkor igenis súrlódás jöhet létre. Ilyenkor egyszerűen az történik, hogy a régiek családi találkozót rendeznek maguk között, mert összeeresztettük őket, és szikrázás történik a kapcsolatokban, az egymáshoz simulás helyett. Talán egy rohamrendőr érti meg a legjobban, hogyan is működik mindez. Hisz, mikor két ellenfél egyszerre egy helyen tűntet, a rendőr munkájának célja az, hogy semmi áron ne engedje az egyik tábor bármelyik tagját érintkezni, vagy megközelíteni a másik táborból valót, hisz akkor összecsapásra kerül sor. Azonban a súgás itt nem ér végett, és most jön a legnagyobb ütés, mikor is az ellenség vádol azzal, hogy neked alapjában a Krisztusi identitásoddal van gond, és nem tartozol hozzá mivel így viselkedsz. Azonban egy fontos kérdés, hogy kin tud fogni az e fajta súgás. Lehet, hogy igaz, hisz nem mindenki átadott életű, aki azt gondolja magáról, illetve sok esetben a gyenge, a beteg, a tudatlanságban maradt, fejlődésében visszamaradt Isten gyermeke az, aki veszélyeztetett ilyenkor. Hisz ő az, akinek élete stagnál, aki tudása szerint minden lépést megtett Isten felé, mégsem áldott az élete, és bizony hisz ezeknek a szavaknak és vissza is tud fordulni, így végül a kísértő szavai válnak valóssággá és győz felettük. Súrlódásmentes kegyes kapcsolatok Egy másik talán még nagyobb probléma, mikor minden rendben megy, de megszentelődés sehol. Sokan nem vállalják Isten ítéleteit magukra, hisz fájdalmasak, és hát mit fognak szólni a többiek… Sok-sok olyan hívők közötti kapcsolatot, illetve családot láttam már, ahol minden olyan békés volt, mégis élettelen. Miért? Mert farizeusi önerőből teremtették meg saját maguk a kis békéjüket, mint a háborús felek, amikor leteszik a fegyvert, mert félnek, hogy sokba kerül a háború, de lényegében marad a gyűlölet és a hamisság. A legveszedelmesebb állapot ez, hisz elnyomja magában a rendezni valót, és nem vesz tudomást róla, megtagadja, így sosem lesz képes Istennek átadni, hogy elvégezze Krisztus a szabadítást és kizavarja a kost a pusztába… Ilyenkor leggyakrabban használt világi eszköz a jól ismert tolerancia minden negatív és ördögi következményével. A kis résnyire hagyott nyitott ajtó egy egész hajó elsüllyedéséig vezet előbb vagy utóbb. Mi a megoldás? Ha valaki élete nincs még teljesen átadva, elsősorban teljes lényéből Krisztusivá kell válnia. Ez az alapja annak, hogy Krisztusban valóban ne legyen súrlódás. Azonban ha mégis előfordulnak problémák családon, házasságon belül, ha már egyszer a lehetséges a konfliktus Krisztusban, lehetetlen az, hogy a Szent Szellem azonnal ne szólna, hogy hol és ki, milyen mértékben követett el hibát. Hol voltam önző, hol nem figyeltem a másikra, hol engedtem, hogy saját gondolataim, a lelkiség megelőzze a szellemit? Hol és milyen ajtót nyitottam a másik felé, ami nem Krisztus volt? Egyszóval melyik törvényt hágtam át? És akkor történnek meg a csodák, hogy Krisztus békéje igazán kiteljesedik, és nem nekem kell figyelmeztetni a másikat, hogy megbántott, hanem magától jön rendezni, mert a Szent Szellem szólt és nem én; illetve fordítva, mikor elismerem, hogy én is tudok hibázni. Rendeződésre mindig van lehetőség és szükség. A kár ellenére, a súrlódások is elvezethetnek arra, hogy felfedezzem mi a rendezni valóm, mi a következő teher, amit le kell végleg tennem, de akkor tegyem is le! Egy idő után a Szent Szellem sem szól már, ha az ember nem akar hallgatni. De még ezt is lehet rendezni, hisz ha bevallom, hogy bezártam fülemet, akkor ismét megnyithatja, hogy végre tisztán lássam mi a probléma gyökere. Párkapcsolat és családi viszonyon túl mindez igaz a közösségek viszonyában is. Az egész Krisztus Testének látható rákfenéje a jelenség, amikor árkokból lövik egymást. Egyenes következménye annak, hogy közösségi érdekek és célok is saját emberi vágyra és lelki síkra helyeztetik, a Szent Szelleme által vezetett Isten Akarata helyett. Sok helyen bár megismerhették, egy idő után mégis elhallgatott és vár, hogy rendezésért könyörögjenek bűnbánattal az egyének. Újból ki kell nyitni a Krisztusi Ajtót ember és ember, közösség és közösség közt. Mikor szükséges a konfliktus? A zsidóság jól ismeri, hogy nincs veszekedés és konfliktus. Van egy alap hitvallás, amit a nép minden tagja elfogad, ez Istennek a különböző tulajdonságai és egyetlensége. Ami ezen felül van, nem életbevágóan fontos kérdés, így ha nem is ért egyet veled, rád bízza. Az előbb említett tolerancia miatt, azonban számunkra gyakran szükséges a konfliktus és elkerülhetetlen. A próbáktól nem lehetünk mentesek utunk során, mert sok esetben erről szól a tanítványi út. Mikor szolgálatról beszélünk, mindig valami, akadálynak, gondnak, ellenségnek a lerombolásával kezdődik. Bármilyen szolgálat, az elején apostoli jellegű, hisz ha a régieknek, a gondokozóknak a lerombolás nem kerül sorra, akkor nincs értelme a lelki gondozásnak, csak sírmeszelés lenne, mint az esetek többségében történik is. Ha magunkat vizsgáljuk elsősorban, nem dobhatunk leplet a problémákra. Ilyenkor azonban nem lehetünk engedékenyek, hisz az emberekben levő, Krisztus Szelleme által megkötözött szellemiségeknek a céljuk, hogy ha már hatástalanítva lettek, legalább hagyjuk őket békében, és ne nyúljunk hozzájuk. Így igyekeznek biztosítani maguknak a menekülési utat, amint nyitott rést találnak bennünk. Az életfogytiglanra való ítélés még mindig több reményt ad a rabnak (szellemiségnek) egy esetleges szökésre vagy kiszabadításra, mintha azonnali kivégzésére kerülne sor. A konfliktus, ha Isteni parancsra van, akkor szükséges. Soha sem takarhatunk el egy törvényt, csak azért, hogy könnyebb dolgunk legyen. Azonban az ítéletet nem mi hozzuk. Kizárólag Krisztus Szelleme, aki ítél, mi csupán eszközök, közvetítők lehetünk. Így nagyon fontos megvizsgálni magunkat, hogy mi akarunk-e ítélni, mert nekünk lesz jobb?, vagy valóban Isten indít-e rá, mert akkor Ő végzi el mindezt. Konfliktuskerülés, vagy bölcsesség? Természetesen nem mindig tehetünk arról, hogy konfliktusba keveredünk. Igenis gyakran a testvéreink is olykor a lelki ajtajukon közelítenek hozzánk, a világiakról nem is beszélve. Mi tevők legyünk tehát ilyenkor? Azt gondolom, hogy bármennyire felfedezzük a lelkit a másikban, nem szabad beleesnünk a kényelmes és egyszerűbb megoldásba, hogy a lelkit lelkivel viszonozzuk. Mindig a Krisztusi ajtót kell a másik felé tárni. Ilyenkor kétesélyes a dolog. Vagy megoldódik a probléma, mert a másik fél engedelmes és ő is módosít ajtó nyitásán, mert rájön a hibájára; vagy mégis kialakul egy konfliktus, de ez esetben már maga Krisztus az, aki megvédi a jogosan eljárót minden sérüléstől. Nem kerülhetjük a konfliktust, mert az maga a tolerancia jele, de bölcsnek kell maradni, hogy maga a konfliktus kerüljön ki. Legtöbb esetben azonban tudnom kell, hogy a sátán magára akarja hívni a figyelmemet, hogy ne Istenre tekintsek. Ilyenkor szépen tovább kell ballagni, amint a francia mondás is szemlélteti: a kutyák ugatnak, a karaván pedig továbbhalad. Ne csapjon be soha a sátán bennünket azzal, hogy a hívő élet egy szép hosszú és csendes folyam sodrása. Nem igaz! Azonban maradjunk meg a mederben, és ne akarjunk kicsapni a partra, mert megsebeznének és összezúznának a kövek és kavicsok. Azonban, ha Krisztus útján maradok, bármilyen ellenség dobálja rám köveit a partról, tudom, hogy maga a Folyam fogja mindezt elsodorni, nekem viszont marad a bizonyság és még egy tapasztalat a rosszról, amit máris átadhatok a mögöttem haladóknak, mert rövidesen ugyanebbe a helyzetbe kerül ő is… Copyright © 2005-2009 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő ZSIDÓ KÖZÖSSÉG JHVH NISSZI Szolgálat






Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!