Bejelentés



A Család - és a Gyülekezet
avagy hogyan működik az Isten szerinti rend életeinkben, családunkban, gyülekezetünkben?

MENÜ










Orbán Béla: AZ ÉLET-ERŐSEK, KIK ERŐS ÉLETEKET SZÜLNEK „A bábák pedig mondának, a Fáraónak: Mert a héber asszonyok nem olyanok, mint az Egyiptombeliek, mert azok élet-erősek, minekelőtte a bába hozzájuk eljutna, már szülnek „ (2. Mózes 1 ,19 ) Amikor az egyiptomi elnyomásról, szolgaságról olvasunk, bizony nem nehéz belegondolnunk mindabba, ami abban az időben történt. Robotmunka, sárdagasztás, ütlegek és minden nélkülözés, amely ezzel jár. Elmúlt mindaz, ami József uralmának idején magasra ívelő volt. A gazdagság eltűnt, sőt már a remény is egyre kevesebb. Mégis az asszonyok életerősek maradtak. Az Élet erős volt, és élni akart… Napjainkban, amikor körülnézünk, ott, ahol a jólét más népekhez viszonyítva magas, ott, ahol a kultúra szintén magas szinten áll, ennek éppen az ellenkezőjét láthatjuk. Egyre kevesebb gyermek születik, és iparágak sokasága termeli az eszközöket, gyógyszereket, adnak az áldott állapot idejére követendő tanácsokat, módszereket. A szülést pedig sokirányú félelem előzi meg. A jövőtől való félelmen túl a szépség elvesztésének lehetősége, rettegés a betegségektől, és sok-sok más teszi görcsössé a leendő anyákat. Olyannyira, hogy egyre többen már a házasságot sem vállalják, vagy társas kapcsolatba ugyan belemennek, de a gyermekvállalás lehetőségét kizárják. Ez esetben biológiailag is védekeznek az ellen, amit Isten adni akar… Mi sem természetesebb, hogy mindezt meg is kell magyarázni másoknak, mert az mégsem tűnik jónak és nem hatásos mások felé, ha valaki félelmét teszi láthatóvá, vagy mások is megtudhatják, hogy életük e területen lázadás, vagy jobb esetben engedetlenség Isten akaratával szemben. A félelem, és a gyengeség egyik látványos formája lesz így a szingli jelenség, mely a keresztények között is megtalálható, már tömegeket elérő életforma. Más esetben ennél még veszélyesebb és szellemben gyilkoló erő rombolását láthatjuk, amikor az önzéstől és félelemtől uralt keresztények állapotukat, különleges elhívásra, szolgálatra hivatkozva magyarázzák… Ők is jelentős számban vannak, akik a házasságot elvetik, esetenként a meglévőt nem élik meg, vagyis a házasságukban élnek egyedül, társuk felett uralkodva… Amikor pedig az jezabeli uralom nem fenntartható, akkor abból kilépnek. Ez esetben a szellemi autoritásra, különleges elhívásra hivatkozva, önigazolásukat tovább megerősítve volt társukat rágalmazva vádolják, ami mögött valójában férfigyűlölet áll. A héber nők életerősek voltak, ezért könnyen szültek, hoztak világra új életet. A mai férfi-nő viszonyban, a házasságokban, a gyermekvállalásban elburjánzott és nyílt élet-gyengeség láttán azonban láthatjuk, hogy az életadás helyett az élet tagadása, olykor megölése természetes, és elfogadott, vagy talán követendő trendi. Minden leltározás, vádbeszéd megfogalmazása helyett most inkább láthatóvá szeretném tenni azt a jó gyökeret, melyből éltek és életet kaphattak, adhattak tovább a héber nők. A jelen állapota mindig a múltban keresendő, és nem egy új divat, életforma megjelenése változtatja meg az életünket, hanem minden esetben az eredeti, régi elvesztése, attól való elszakadás, vagyis az eredeti értékek elvesztése. Istennek legyen hála, hogy akár az egyiptomi szolgaságban élő, szenvedő, de mégis életerős héber asszonyok bizonysága által is felismerhetünk alapigazságokat, Istentől kapott ajándékokat, melyek mindig a megszületendő, új életet helyezi az első helyre, és a meglévő életeket erősítik. A héber nők bizonyságát olvasva a gondolkodó embernek azonnal kérdései lesznek… Szörnyű állapotok, kilátástalannak tűnő helyzet, reménytelenség… Ebbe a helyzetbe szülni, a leendő gyermeknek ezt a jövőt adni? A várható nehézségeket vállalni, amikor magam is szenvedek? Egyiptomnak rabszolgát szülni, mikor én is ott csak rabszolga vagyok? E kérdések a világ bármely pontján ma is elhangozhatnak, elhangzanak, bár az egyiptomi szolgaság és a mai, modernnek mondott világ közötti állapot között csak hasonlóság van, amikor a mai ember szenvedése mérhetetlenül kevesebb, mint ott, a sárdagasztásban… Ráadásul a mai szolgaság valóban önkéntes rabság, melytől bárki szabad lehet, ha nem akar önkéntes rab lenni tovább. A héber nők pedig életerősek voltak… A mondat olvasatán számomra újabb valóság tárult fel! Vagyis ők nem lettek, nem maradtak erősek, hanem abban éltek… Talán Isten másképpen bánt velük, és kedvezett nekik? Különleges helyzetben-bánásmódban részesítette a héber nőket? Ismertek valamiféle módszereket, vagy voltak különleges gyógyszereik arra, hogy másképp szüljenek? Elképzelhetetlen állítás lenne, mert a sár-gettóban, ha lett is volna, képtelenek lettek volna beszerezni, vagy használni… A héber nőknek az életerejét más adta. Az a gyökér, mely volt, van és lesz… Méghozzá három főággal bíró gyökér, mely ma is minden embernek életet, és élet-erőt ad, és adhat… E három gyökér pedig a következő: -Test: Az edzett, kipróbált, és terheléseket elbíró test.. -Lélek: A rendezett identitás, azonosulás Isten elrendelésével -Szellem: Engedelmes kapcsolat Istennel, és Isten Ígéretének elfogadott ismerete E három, az ember teljességét adó egységes rész harmonikus egysége az életünk, lényünk… Miáltal az élet ereje e három részünk összehangolt, egymással elválaszthatatlanul működő élete, szolgálata és egyben áldás is, mely általunk új életeket szülhet. Miképpen lehet bizonyság másoknak is, mely által lehet rendező erő, ami életre hívó, teljes kiteljesedett életre segítő szolgálata Istennek. A test... „ A lélek kész, de a test erőtelen” (Mt.26:41) Bár ez az igerész az imádkozásról szól, mégis szabad vagyok használni más értelemben is… A mai kor embere a testét igen ritka esetben használja, terheli meg. A féltő, de inkább félelemmel történő nevelés, és a gyermek bálványozása okozza, hogy a néhány évtizede még természetes mozgást, munkát és bármi terhelést az emberek nem bírják… Hasonló módon a munka, mint a bűn következményeit megállító és Istentől kapott Törvénye is elvetetté vált. Szégyen fizikai munkát végezni, autó helyett gyalogolni, terhet cipelni… A mai, „mindenki király „korszakban az Isten által teremtett, számunkra áldásként adott testünk megvetett lett, hiszen amikor testünkkel is Isten törvényei szerint élünk, a világ mai istenei minket lenéznek, alantas egyedeknek tekintenek, akik fölött állnak. Ma már ebben is dicsekvés, ha valaki a Törvény ellen tesz, vagy azokat nem tartja be. A test kapta talentumokat tehát az ember semmibe vette, és a testi erő, az izomzat felépítését inkább a hiúság vágya serkenti, vagy az, hogy egyik ember a másik felett uralkodhasson testi erejének fölénye által… Amikor pedig szembe kell szállni a törvénytelenséggel, mindazzal, ami túllépi a biológiai, bármely természeti, fizikai törvények kereteit, e „kiskirályi erő” csődöt mond. A törvénytelenségben működő test még a gondolatokat is életképtelenné teheti… Megöli az akaratot, és ez által a tetteket is… A test akár izmos, formás, emberi mértékkel mérve szépséges ,de mégis élettelen bábuvá alakul át. A szolgaság kemény fizikai próbai, a test terhelése a hébereknek éppúgy áldás volt, és a megmaradás alapvető része. A dolgos, kemény munkára fogott kezek, a szorgos lábak, és valamennyi testrész igénybevétele bár fájdalmas is lehetett, de mintegy edzésként hatott akkor, és hasznos felkészítés jó eszköze, mielőtt azoknál sokkal nagyobb erőpróba és feladat várt az asszonyokra! Mert a gyermekszülés bizony ép, és teljes, erős testet, szervezetet kíván meg… Mindez a kipróbáltság mégsem működhetett, nem vezethet volna a Törvény tettekben történő megvalósításáig a lélek és a szellem egészsége nélkül… Mert a test bármennyire felkészült, de a lélek, vagyis érzéseink, érzelmeink, tudásunk és ismeretünk, vagyis gondolataink érzéktelenül halottak és hidegek, akkor testünket többnyire bűnös feladatokra, önző vágyaink megvalósítására használjuk fel… Pillanatnyi örömeink és vágyaink elérése pedig hamarosan sorozatos sikertelenségekhez, bukásokhoz, kiégéshez vezethetnek. Mindez odáig tart, amíg a mai „Egyiptomunk ”meg nem semmisít, vagy be nem olvaszt nyomtalanul az uralma alatti névtelen tömegbe. A héber asszonyok pedig élet-erősek voltak, és szültek. Méghozzá sok gyermeket, mely az életerő teljességének látható bizonysága volt, és maradt sok évezreden át… Mi a titkuk ebben? Mi az, ami nemcsak az életeket sokasította meg, hanem meg is tartotta a későbbiekben is, amikor a Kivonulás után, a Szináj hegyénél néppé is formálta őket Isten? A lélek teljessége, és az identitás Gyermeket kihordani, várni, fájdalommal megszülni… Miközben… Testileg kivitelezhető, de aki e helyzetben-lelkében nem rendezett, szabad és egészséges, az könnyen megszülheti a következő sérültet, beteget. Amikor valaki szolgál sérült lelkű emberek felé, legtöbb esetben feltárható, hogy már a születéskor traumák érték, majd megélte azt, hogy nem kívánt, nem várt és el nem fogadott gyermek és élet. Áldás helyett másoknak teher lett, miközben átkok sorozata szállt naponta felé… A bajok eredetét keresve, ilyenkor azonnal látható, hogy a szülök az áldott állapotukat nem kívánt teherként élték meg, és életüket át- meg átszőtte a félelem. A félelem pedig a bizonytalanságtól, céltalanságtól nyert jogosultságot. E lelki állapot pedig alapvetően mindazokra jellemző, akik ugyan uralják, jól, vagy rosszul használják valami módon és mennyiségben gondolataikkal a testüket. Viszont a gondolataik, érzelmeik, vagyis lelkük felett hol testük és annak vágyai, és esetenként a minden emberben megmaradt, Istentől kapott, és olykor csak szikrányi törvény uralkodik. Ezt nevezhetjük ösztönnek, mely személyenként más-más mértékben párosul erkölcsi, morális, vagy éppen etikus örökségekkel, mely a szülők, a környezet, és esetenként a példaképek által jelenik meg az emberi lélek részeként… Minden új megjelenésekor, és minden emberi döntés előtt megjelenik a félelem, melyet minden ember másképpen próbál legyőzni. Általános jelenség, hogy az ösztönök mellett, sőt, annál erősebben jelennek meg azok az emberi törvények, melyek bár tartalmaznak némi eredetit, Isten által minden embernek adott rendeletet, mégis, és összességében sajátos nemzeti, társadalmi, családi érdekeknek vannak alárendelve, azokat képviselik, és azok uralják az egyént. Ehhez hasonlóan működnek a vallási, egyházi, gyülekezeti törvények, ahol csak részben azonos az elvárás Isten Akaratával, miképpen a farizeusság sem azonos a krisztusi ember engedelmes életével. Mindezek ismeretében megtapasztalhatjuk, hogy a hitetlen ember a félelmét teste által kívánja legyőzni, miközben a félelmének oka nem szűnik meg, sőt, eléri célját. Akár az abortusz, vagy öngyilkosság végső határpontjáig is elvihet a félelem gyilkos szellemisége… Amikor pedig „ösztönének” enged, vagy vallásos törvényrendet fogad el, e félelemváltozó mértékben csökken ugyan, de nem múlik el… Megjelenik a vallásos altatás, mely hasonló a tetszhalott állapotához, de nem nevezhető életnek. Vagy a fájdalomcsillapítás,- hamis remények, ígérgetések, siker-gazdagodás- gyógyulás stb. evangéliumai, és „próféciái „-, melyek a helyi érzéstelenítéssel azonos, elzsibbasztott, elfagyasztott zsibbadás részleges, elhaláshoz hasonlító állapotát eredményezik. A félelem halálos kórja pedig lappangóan működik. Amikor az altatásból, a felületi érzéstelenítésből kilép a lélek, akkor még fokozottabbá válik a félelem, hiszen már csalódással párosulva megerősödött és alaplelkületté vált. Ennek köszönhetően megjelennek a báb-emberek, akiknek egyre inkább halott, vagy tetszhalott a lelkiviláguk. Saját érzelmeik, gondolataik, tapasztalataik, ismereteik helyett mások lelkét, lelkiségét teszik önmaguk felett uralkodónak…. Gyülekezetek, és pásztorok által uralt emberek, akik ráadásul ezen uralmak alatt érzik magukat biztonságban, amiért vágynak még önmaguktól is megszabadulni. Teszik mindezt azért is, mert élet nélküli életükben a sikertelenség, reménytelenség megvallása helyett csábítóbb számukra olyan ígéretekre vágyni, melyeket emberek tűztek ki elébük… Megvallásként önmagukat vakítják meg, hogy ne kelljen szembenézni azzal, hogy az ember testével nem képes győzni a mindennapok törvénytelensége ellen, mert ahol Isten Törvénye helyett más törvények uralkodnak, ott a test önmaga tesz törvénytelenné, bűnössé Isten előtt, melynek működését minden ember önmagában megtapasztalhatja, és szenvedheti mások bűneinek következményét, és uralmát. A vallásos élet így átalakul önmagunktól való félelemmé, és rettegés Istentől állapotáig, mely együttesen működtetik az eleget tevő embert… A félelem rabjává teszi, aki e félelmet tanítja és adja tovább. Azt, amiből a testi ember amint teheti, azonnal kitör, és kizárólagosan a testi kívánságok uralmát választja, lázadóvá válhat Istennel szemben is. A héber asszonyok élet-erősek voltak… Amikor az ember lelkének félelemmel terhelt állapotának néhány formáját ismertettem, újra emlékezni kell erre a fontos kijelentésre... Mert a félelem a halálhoz vezet, és az élet-erős kifejezés ennek ellenkezőjét bizonyítja: ők nem féltek! A reménytelenségtől, a nehézségektől, a jelentől és jövőtől sem! A magyarázat minderre, e mondatban kezdődik számunkra: „asszonyok” E szó tartalmazza, hogy tudták, hogy kik ők, Isten minek teremtette őket. Nemcsak tudták, hogy nők, hanem el is fogadták, hogy Isten minden nőt asszonynak is teremtett. Olyan embernek, mely nem képes megélni egyedül mindazt, amit Isten számára áldásként adott, és tudja, hogy feladata áldásnak lenni, és Isten Tervében, Akaratában elrendelt feladata az áldások továbbadása is. Vagyis teljesen azonosultak azzal, amit Isten adott áldásként minden nőnek. Mert a női, - és természetesen a férfi-, identitás önmagában áldás valamennyiünknek. Célt, feladatot, szolgálatot és gyümölcsöző áldásokat hozó ajándékai lehetünk Istennek és így másoknak is. Az ezzel való teljes azonosulás pedig nem lehet nehéz, sőt, örömteli annak, aki tudja, hogy mindaz, amit Isten ad nemcsak jó, hanem állandó. Örömteli és békés, melyhez Isten biztonságot is ad ígérete szerint, mivel gondja van mindarra, ami az Övé, és azokra, akik az Ő szerető akaratát töltik be… Nincs tehát, és nem lehet mindezekben a félelem úrrá, és a legcsekélyebb félelemnek sincs létjogosultsága azokon. Mert a férfi és női identitás elfogadása, megélése az első nyitott ajtó ahhoz, hogy valaki Életet kapjon, életerős lehessen a későbbiekben is. „héber asszonyok”… A női identitás mellett azonban volt még több, és elfogadott, vagyis a mások által is látható teljes azonosulás az életükben: héber… Nem törte meg bennük a szolgaság, az elnyomorító hatalom sem azt, amit szintén Istentől kaptak, a nagyobb családjuk, vagyis törzsük és a törzsek családjához való tartozás elrendeltségét. Természetesen ismerték, ismerhették mindazt, ami az ősatyák számára adott áldás, mert biztos, hogy annak ismeretét generációkon keresztül adták tovább az apák. A folyamatosságban rejlik az életerő egyik ága, mely nem más, mint a származás, a gyökerek megmaradása. A gyökerek életet adó ereje pedig újra és újra nem más, mint Isten Szelleme, mely Isten Akaratát továbbítja nemzedékről-nemzedékekre. Nem csoda tehát, hogy a gyökértelen sehova és senkihez nem tartozó, a múltjától, őseitől elszakadt ember rövid időn belül elsorvad. Lelke tőle idegen érzelmeket, szokásokat, ismereteket, lelkiségeket fogad be, és még teste is idegen lelkiség uralma alá kerül… Mert a gyökerek elhagyása nemcsak állapot, hanem engedetlenség Isten Terve és Akarata ellen. Olyan lázadó állapot, mely szintén generációkon át folytatódhat, míg akár egy nép, család ki nem hal, vagy maga az egyén lesz személytelen, lelkileg élettelen, és csupán vegetáló test a tömegbe szürkülve. Ezt a globalizáló folyamatot láthatjuk napjainkban, de a kereszténységben is. Az elnőiesedett gyülekezetek a személyes identitás hiányát, és az Isten általi, patriarchális rend elvetését ábrázolják ki, miközben elvesztették népi és nemzeti identitásukat is. Helyette más népekbeli keresztények identitását tekintik sajátjuknak, mely tendencia elvezet csoportosulásokig. Onnan a hamis ökumené uniójába, a globalizációig, majd az antikrisztusi egységig is. Az Élet ereje helyett így a csordaszellem, az emberi összefogás testi, anyagi, mammoni ereje és kötelékei tartják egyben az egyházakat és felekezeteket… Érdekek az élet-erő helyett, mely érdekek testi és lelki uralmuk által megölik az Életet, a Szent Szellem, Isten Akaratának és a Messiás uralmának működését mindazokban, akik ezt választják. Mindezek láttán és ismeretében feltehetjük a kérdést: Élet-erős akarsz lenni és áldás lenni, áldást kapni, vagy erősködsz, a testi, vagy lelki erőddel dicsekedsz másoknak, miközben csak a félelmeidet altatod el önámításaiddal? A héber asszonyok két látással bírtak. A valóságot át-, és megélték, de azt látva sem hódoltak be annak, és nem lettek sem egyiptomiak, se nem váltak halálra. Mivel látták és lelkükben is tudták, ismerték, és elfogadták Isten elrendeléseit, amit Isten nekik, törzseiknek és utódaiknak adott Ígéretként. Az életerős lélek pedig legyőzi a test vágyait, szenvedéseit, ellenáll a kísértéseknek, vágyaknak és bírja a próbákat is. Mert az Isten akaratának alárendelt emberi élet gondolatait, érzelmeit, vágyait, tudatát, ismeretét már többé nem támadhatja meg a halálos kór, ami nem más, mint a halál fegyvere, a félelem! Sőt a kétség, bizonytalanság felett is úr lesz az a teljes identitás, melyet valamennyiünknek teremtésünk előtt elrendelt, majd felkínált Isten. A felvett identitások ideig- óráig kitartanak,célt és erőt adnak cselekedeteink véghezvitelében, de amikor valódi nehézségek, próbák és kísértések érnek el minket, akkor mégis elcsüggedünk, bizonytalanná válunk, és a félelemnek ajtó tárul újra meg újra. Miképpen a célokról is hamarosan kiderül, hogy felesleges dolgok, maradandó helyett múlandóak. A héber nők rendezett identitása példa lehet előttünk és bizonyság, hogy az Isten Tervében, és Akaratában engedelmesen, hitben járó emberek kimagaslóan mások, mint környezetük, sőt, rabtartóiknál is bátrabbak, életerősek, félelemtől mentesek voltak… A rendezett identitás pedig alkalmassá tesz arra, hogy a megfogant gyermekek meg is szülessenek elrendelt idejükben. Nem emberi akarat és terv szerint, és semmiképpen nem az „egyiptomi bábák” segítségével. Minden új kezdetének, új születésének is alapvető feltétele az, hogy a személyes, családi, nemzetbeli identitást, a teljes azonosulást megélje valaki. Vagyis semmi új, semmi új teremtés, nem születhet meg Isten akarata nélkül. Ha megszületik mégis, nem maradhat meg, vagy élettelenné válik, és nem lesz állandó, ha nincs összhangban a megajándékozott teste, és a lelke azzal, Aki eltervezte, és megteremtette őt, és minden ajándékát, áldását... Ez, az összhangot teremtő erő pedig nem más, mint Isten Szelleme, mely Isten Akarata és Terve felőlünk, és mindaz felől, amit velünk, bennünk, vagy általunk akar létrehozni. Ez az összhang pedig egyben jelzi azt is, hogy az áldás és minden új Teremtője egyben Tulajdonosa is mindennek, mely királyi jogviszonyban az alattvalótól a teljes engedelmességet is elvárja… Ezt pedig Isten elrendelése szerint Jeshua HaMassiah, a Felkent és visszajövő Messiás Király gyakorolja Mennyen és Földön egyaránt, melyet jelenlétével, Önmagával a Messiás (Krisztus) Szellemének vezetésével gyakorolja. Az ember szellemének identitása… Az idézett bibliai történet bizonyságának legfontosabb részéhez érkeztünk. A test és lélek harmóniája, teljes azonosulás Isten Tervével és Akaratával csak akkor ad életerőt, és magát az Életet, ha Isten Szellemének elrendelésben, és Jeshua HaMassiah, a Messiás Szellemének uralma alatt él és működik… Csak így teljesedhet ki ember, család, nép és maga a Messiás Teste is. Csak ebben a teljességben és engedelmességben születhet bármi és Isten szerinti új, és a megszületett új csak ekkor lehet áldott, és áldás. Ezért, amikor azt olvassuk, hogy a „héber asszonyok élet-erősek voltak”, semmi kétségünk nem lehet abban, hogy élő kapcsolatban voltak a Teremtő és Mindenható, és Örökkévaló Istennel. Ővele, aki kihívta Ábrámot, és megáldotta Ábrahámként. Ővele, aki Izsák után Jákobot is áldottá, majd Izraelként áldássá tette. A folyamatosan, megszakadás nélküli kapcsolat Istennel mégis jóval korábban kezdődött. Noéval kötött szövetség részese volt Sém, aki Héber atyja volt… E Szövetség örököseként kaphatott a héber Ábrám elhívást és kihívást arról a helyről és állapotból, ahol a Teremtő Istent, és a teremtett világot imádták. Ma sincs másképpen. Isten Szellemének működése, amikor valaki ateistából elsőként Isten-hívő lesz, a természetben, a teremtett világban felismeri a Teremtőt, majd útja onnan tovább, a Mindenható Istennel való találkozásig vezet… A héber nép elhívása, majd küldetése, minden ember felé szóló szolgálatának ezen túl van egy sokak által nem ismert, el nem fogadott bizonysága is. A Teremtő, Mindenható Isten Ábrámtól kezdve, látható módon is megjelenik Örökkévaló mivoltában , de megjelenése egyben a Szabadítóval való találkozások folyamatossága is, Aki Isten Küldöttjeként (Saliah-Angyal) találkozik Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal éppúgy, mint a későbbiekben Mózessel és másokkal…Nemcsak áldást hozva Istentől, hanem ki-, és megváltást. Kezdetben a kiválasztott személyeknek hozta Isten Akaratának üzenetét, valamint Isten Tervében megvalósuló Ígéretét is, majd azok családjának és törzseiknek… Majd folytatódott, kibővült e kapcsolat a törzsek alkotta nagyobb család, családok szövetsége számára, mely végül Isten által felkínált Szövetségben, már Népként, egységesen és egyként egyesült, vált Választott Néppé, küldötté az emberiség számára. Így nem kétséges, hogy Jeshua Ábrámtól a mai napig, és az idők végezetéig jelen van a héberek, majd a Választott Néppé lett Izrael életében, történelmében. Amikor az egyiptomi szolgaság idejéről beszélünk, természetesen még csak a törzsek, Jákob és József gyermekeinek családjairól szólhatunk, tudhatjuk, hogy a szolgaság idején is Isten a családi egységet megtartotta köztük, melyben így létezett személyes, családi, törzsi identitás, vagyis az áldások ígéretének folyamatosságáról Isten gondoskodott ígérete szerint. Isten Szellem, a Szent Szellem pedig emlékeztetet az áldásokra, ígéretekre. Elmondhatjuk tehát, hogy a hébereket, majd a Választott Népet a hite tette áldássá, és a még a héber asszonyok élet-ereje is a hit gyümölcse és áldása volt, mely által nemcsak megmaradhattak, hanem megsokasodva, megerősödve alkalmassá lehettek küldetésükre és szolgálatukra, mely a szolgaság után várt rájuk majdani Népként, Küldöttként. Mindezekből megállapíthatjuk, hogy az ember hármas egységének harmóniáját, a test, lélek és szellem egységes működését egyetlen dolog kapcsolhatja össze, mely nem más, mint a hit. Minden hamis hit és hitegetés helyett Isten Ígéreteibe vetett hit, és hitbizonyság abban, hogy mindaz, amit Isten eltervezett és elrendelt felőlünk, valóság lesz, ha Isten iránti engedelmességünk a Názáreti Jeshua HaMassiah, a Felkent és visszajövő Messiás Király uralma alatt egyre jobban, majd mindenre kiterjedően, teljességgé növekedik. Isten ígéreteinek elfogadása, engedelmességünk a Messiásnak (Krisztusnak) együttesen adják meg életünkben a minden felett álló, és állandó cél biztos tudatát, és már a földi életünkben az Örök Élet bizonyságát. Egykor a héber asszonyok élet-erejét is hitük tartotta meg, mely reménységet adott arra, hogy a szolgaság helyett Isten megígért áldásai megvalósulnak mindazok életében, akik a Szövetség részesei, és az elhívás, kihívás birtokosai. Ez az engedelmességgel, hitbeli várakozással kiteljesedve azonos értékű volt azzal, amit ma krisztusi identitásnak neveznénk. Mert Isten Akaratával és Tervével teljesen és engedelmesen azonosulni nem más, mint Isten uralma alatt élni. A héber származású pátriárkák személyesen találkoztak a Küldöttel, aki nem más volt, mint Jeshua, ma viszont mindazok, akik elfogadják Isten Akaratát, uralmát életükre szintén személyes kapcsolatban lehetnek Jeshua HaMassiah által Istennel, amikor önmagukra nézve elfogadják a Szent Szellem működését. Istennek teremtő Szellemét, Akaratát, és a Messiás, uralkodó, jelenlévő Szellemét egyszerre és egy időben, a Szentháromság egységének működésében. Amikor ez megvalósul egy ember életében, akkor beszélhetünk az újjászületéséről is. Miképpen minden új születésének alapja a szellem- lélek-test egységessé válása , mely nem más, mint teljes azonosulás Isten Akaratával, Tervével és Jeshua HaMassiah teljes uralmával, mely a mindhárom alkotó részünkre teljességgel kiterjed. A Messiás uralma életünkben az Élet működése, és az Élet, vagyis a Messiás (Krisztus) hatalma, mely már látható volt az Egyiptomban szolgáló héber nők életében is. De látható lehet a mai, Istentől távol lévő, nagyrészt a mai „Fáraó” uralma alatt létező világunkban, a pogányok és a hitetlenek közt egyaránt. Így válhatunk Élet-erőssé, erőssé az életben. Az élet-erős héber asszonyok valódi erőforrásai - a férjek! Amikor asszonyokról beszélünk, nem kétséges a személyes identitás megvalósulása. Mégis, amikor „héber asszonyokról” szólunk, nemcsak jelzőt alkalmazunk, hanem egyfajta jogviszonyt, miszerint a férjek által kaptak családi, sőt törzsi, később néphez való tartozást is a feleségek. Ezért azt is tudhatjuk, hogy mindahhoz az erőhöz, melyről tudósít a történet csak a férfi által juthatott, és ma is juthat nő! Isten rendjében ma is a férj a felelős a családért, ő képviseli a családot Isten előtt, és ő köteles továbbadni azt az identitást, mely a feleségéé, majd gyermekeié. A héber asszonyok teljes identitása nem működhetett volna tehát, ha férjeik nem lettek volna a folyamatosságban, nem fogadták volna el az ősatyák ígéreteit, magát Isten Tervét és Akaratát. Nincs ez másképp ma sem! A férj ma is a család papja Isten Rendjében, a család Isten előtt felelős képviselője . Még az sem véletlen, hogy Isten testi erővel jobban meggazdagította a férfiakat, miképpen az érzelemdús női természetnél sokkal erősebb a férfiaknak adott racionális érzület, lélek. E kettő a nő és a család védelmét szolgálja, mely elűzheti a félelmet is, miközben a döntések meghozatalával célt és irányt mutat a rábízottaknak. Racionális, kiszámítható utat, és nem érzelmektől csapongó próbálkozásokat. Mégis, különösen a mai világban sok esetben a nők erősebbeknek tűnnek a nehézségekben. E látszólagos erő pedig nem más, mint amikor a férfi teljes identitása hiányzik, és hitetlen, vagy hite nem teljes. Ilyenkor bizony előfordulhat, hogy a nő hite, Istennek való engedelmessége vezet át a bizonytalanságokon és a félelmeket az szünteti meg. De igaz ennek az ellenkezője is, amikor a férfi leuralása, vagy egyenjogúsítása veszi el az identitást, és borítja fel az Isten által adott Rendet. Ekkor már arról sem beszélhetünk, hogy a krisztusi identitás van jelen, bármennyire buzgó hívőnek vallja magát valaki. Ugyanez a helyzet, ha a lányok felett nincs apai és szellemi fennhatóság, vagy az egyedülálló, özvegy nő felett a betakarást, azok Isten előtti képviseletét nem gyakorolja a gyülekezet,vagy közösség, mely a Messiás Testének tagja… A feleség és a család élet-erejének forrás pedig mindig a férj és az apa. A héber nők esetében ők vitték tovább az áldások családra és törzsekre, majd Népre szóló örökségét, ők álltak áldozataikkal Isten elé, ők találkoztak az Angyallal- Jeshuával. Elsőként mindig a férfi teljes identitásának teljessége az, ami bármi újat hoz, ami által új születik, és ami élet-erőt ad az új fogadására, és arra, hogy az új be fogja tölteni küldetését és feladatát… Nem véletlen tehát, hogy a Sátán elsőként a férfit támadja, és az sem, hogy a férfi identitását szünteti meg elsőként. Innen, e rend nélküliségben pedig elindul romboló útjára a félelem. Házasságot rombol, vagy a család létrejöttét akadályozza meg. Elindul a félelemből született „család-tervezés”, mely az áldások elutasítása, vagy a születendő életek megöléséhez vezet egyiptomi módon… A jezabelség nemcsak rendbontás és a félelemnek ajtónyitás, de társa a halál szellemének is. Akár nő, akár férfi által képvisel hamis erőt, mely megöli az Élet-erőt. Nincs ez másképpen a világban, és általános a gyülekezetekben is manapság. A férfi identitás el nem fogadása, annak gyengítése az erőtlenséghez, majd a félelemhez visz. Miatta egyre inkább lehetetlenné válik egy új születése, egy megszületett életben maradása! Így sorvadnak el gyülekezetek, ezért vesznek fel hamis, vagy idegen identitásokat hívő emberek, és lesznek „mű zsidók”, vagy olvadnak be amerikanizált, vagy bármilyen -izmus tengerébe. Így halnak el jó kezdetek, vagy ezért meg sem születnek újak… Mert nincs Élet-erő, de a krisztusi identitás állandósága helyett uralkodik kezdetben a lelki, majd a testi módszerek ereje, vágyainak vonzása, rövid életű, olykor egynyári virágai. A férfiak hiánya, identitásuk külső, vagy belső elnyomása elhaláshoz, élettelenséghez vezet. Amikor olvashatjuk a héber nők több ezer évvel ezelőtti bizonyságát, melyet az egyiptomiak szavaiból ismerhetünk meg, nem hagyhatjuk folytatás nélkül, további bizonyságokkal kiegészítve. A Választott Nép ma is él, és mindazok, akik a héber gyökereiket megtartották, az évezredek próbáit, szolgaságát és a folyamatosan érkező gyilkos erőknek is ellenálltak. Ma is elmondhatjuk, hogy Élet-erős! Ezt látja, láthatja a világ. Választhatná minden ember és minden nemzet ezt az utat és kaphatna Élet-erőt a történelem egyre súlyosbodó viharaiban. A titok nem titok, hiszen Noétól napjainkig mindazok, akik Isten Szövetségében és szövetségeiben élnek, van Életük. Ott, ahol a személyes, családi, nemzeti és Istentől elrendelt Terv és Rend működik, az Élet uralkodik, maga Jeshua HaMassiah. Ennek alapfeltétele személyes életünk identitásának helyreállása. A férfi és női identitás, a családi rend patriarchális rendjének működése, és származásunk vállalása, annak a helynek elfogadása, mely egy nemzethez tartozóvá tesz. Mert Isten nemcsak az egyéneknek, családoknak, nagycsaládoknak, hanem a népeknek is készített személyes Tervet, és ebben áldást, Isten szerinti békét és félelemmentes életet az elhalás, beolvadás helyett, mely azonos az engedetlenség következményével. A „héber asszonyok élet-erősek voltak”... A rendezett identitású, és a messiási (krisztusi) identitásban működő test-lélek-szellem egysége, vagyis földi életünk, lényünk teljessége így lehet Élet-erős. Így lehet minden szolgaság, vihar, baj és próba között mások előtt bizonyság, és biztos tudatában annak, hogy minden áldás részesei lehetünk, melyet Isten az Ő Népének megígért. Amikor pedig Isten általunk újat teremt, újat szül, vagy akár új életet bíz reánk gyermekáldás formájában, szintén biztonságot, örömöt ad. Ekkor nem félünk a jövőtől, gyermekünk felnevelésétől sem, mert tovább adhatjuk számára is a folyamatosság Élet-erejét, melyet szabad akaratából ő is egykor már férfiként adhat a rábízottak számára, vagy csak olyan betakarást választ, ahol az Élet-erő jelen van: a Messiás (Krisztus) uralma, ahol a kiteljesedett krisztusi identitás uralja testünket, lelkünket. Az a királyi hatalom, mely minden félelmet elűz. Ez minden új születésének is a titka. Legyen az felnőtté válás, házasságkötés, gyermekszületés, újabb feladatok és szolgálatok életképességének is a forrása. De lehet mindazok ereje, akik segédkeznek emberek újjászületésénél, vagy azok felnőtté válásában szolgálnak. Mindaddig pedig, amíg a hármas identitás nem működik a krisztusi identitásunk uralma alatt, ne várjunk ébredéseket, megújulásokat, „keresztény reneszánszot”, mert csak újabb-és újabb élettelen, vagy életképételen dolgok születhetnek… Az új születését meg kell, hogy előzze Isten Akaratának, Tervének elfogadása, és uralmának Jeshua HaMassiah (Jézus Krisztus) általi és teljes kiterjedése életünkre, családunkra, népünkre, és magára a Messiás (Krisztus) Testének jelenleg élettelen, de még Élet-erővel betölteni rendelt részeire is. Ezért lett legyőzve a halál hatalma, hogy Életet nyerjünk, kapjunk, és elfogadhassák mások is bizonyságaink által. A héber nők, majd a Választott Nép, és ma a Messiás Teste ÉLET-ERŐS volt, van, és lesz. Így lehet ma is erős, aki zsidó, „héber”, és az ígéretek folyamatosságának birtokosa, de lehet a Messiás Testében bárki Élet-erős, aki más nemzetekbeli, de Ura és Messiása Jeshua HaMassiah (Jézus Krisztus). Azonban ma már közeleg az idő, amikor a „héber zsidók” hamarosan felismerhetik, hogy ezt az erőt valójában ki adta számukra. Kicsoda maga az Élet? Ekkor teljesedik ki szélesebb körben, a zsidó népben is,- szolgálatra, és a küldetésünk véghezviteléhez is -, a megtartó erő Élet-erővé, mely nem más, mint a Messiás uralmának hatalma és ereje. Mert Ő adja számunkra az erőt a mai „Egyiptomban”, és Ő ad erőt ahhoz a szolgálathoz is, mely célja népünk visszaoltatása, és a keresztény pogányok beoltatása… hiszen ezek mind ember feletti erőt követelő, és nagyon nehéz, sőt veszélyes szolgálatok is. Mert a keresztény, és zsidó farizeusság, és az önistenítő, önmegváltó erők támadásait csak az élheti túl, aki messiáshívő zsidóként tudja, vállalja elhívást, küldetését, szolgálatát. Számunkra így különösen fontos a személyes életünk és identitásunk Isten szerinti rendjének működése a Felkent Messiás Király uralma, vezetése, és betakarása alatt. Csak így lehetünk Élet-erősek mindazt betölteni, amit Isten számunkra elrendelt, és áldásként adott nekünk, és általunk másoknak is. E tény azonban egyre inkább és sürgetően fontos lesz mindazoknak, akik Krisztus Testének más népekbeli része… 2009.május 20. Amikor a héber asszonyok élet-erejéről készült írásom, feleségem, a „héber asszony” éppen e napon lépett be gyermekvárásunk kilencedik hónapjának utolsó napjába. Áldott állapotában pedig hiszem, hogy bizonyság lehettünk másoknak. Ő egyetlen baj, felesleges fájdalom, és a legkisebb betegség nélkül élte át e várakozást. Születendő gyermekünk pedig az anyaméhben ép, egészséges és életerős minden jelzése felénk. A fogantatása óta mindketten és közösen, naponta sokszor adtunk hálát születendő gyermekünkért, és mindazért, amit Istentől kaptunk. Egyetlen óra nem telt el aggódásban, félelemben, sőt bizonytalanságban sem. Pedig félhetnénk, amikor teljesen hitből élünk és szolgálunk mások felé, félhetnénk a jövőtől, hiszen Izsák fiam születésekor már elmúltam 58 éves… Félhetnénk attól, amerre tart e világ… Mégis mindketten élet-erősek vagyunk. Tudjuk, hogy Izsák fiunk Isten ajándéka, és azért kaptuk, hogy felkészíthessük arra, amit Isten neki szánt elhívásként, szolgálatként. Így hamarosan tovább kell adnom, amit magam is kaptam. Férfinak kell nevelnem, és nem lesz nehéz megélni családi identitásunkat, egységünket, mert mi ketten teljes egységben élünk Jeshua HaMassiah uralma alatt. Mindketten azonosulunk azzal, amit Isten Népünknek adott küldetésként, miközben feleségem boldogan éli meg női, és talán órákon belül anyai identitását. E rendben érkezik fiunk, akinek mindezt tovább adhatjuk, és velünk együtt élheti, tanulhatja mindazt, amit kaptunk. Amikor ehhez az íráshoz kezdtem, tudtam, hogy az nem lehet hiteles csak akkor, ha ennek gyakorlati bizonyságát is olvashatja más. Zárszóként így mindenki előtt, aki e sorokat olvassa ,áldom az Örökkévaló Istent, hogy saját identitásaimban rendezte életemet, alkalmassá tette azt szolgálatra és áldásokra, áldások átadására. Áldom Istent, hogy olyan feleséget adott mellém társként, akivel mindenben, testben-, lélekben-szellemben, és a messiási identitás uralmában mindenben egyként és egységesként élhetek. Áldom Istent, hogy megáldott fiammal, akinek mindazt a jót, áldást, és örökséget átadhatom, melyet az Örökkévaló Népünknek rendelt, és Jeshua HaMassiah uralmában kiteljesedve áldás lehet egykor az élete mások számára is… Reményeim szerint így lehet bizonyság és áldás forrása jelen írásom, és az azzal összhangban megélt és Isten bizonyságát mások felé felmutató családi, Népünkben is megélt életünk. Orbán Béla, Orbán Eszter és … Orbán Izsák, Itzchák ben Jaakov






Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!