Bejelentés



A Család - és a Gyülekezet
avagy hogyan működik az Isten szerinti rend életeinkben, családunkban, gyülekezetünkben?

MENÜ








Orbán Béla:

A SZÚNYOG SZELLEMISÉGE Sírjak vagy nevessek? A karomon égő viszketést érzek, felébredek, és látom, hogy egy hozzám képest elmondhatatlanul kicsiny élőlény buzgón szívja, szipolyozza a véremet. Egyetlen csattintás, és döglötten pottyan alá, és csak egy pirosodó duzzanat emlékeztet látogatására. Az néhány percig viszket, kissé fájdalmas, de aztán az is eltűnik végleg. Hacsak nem hordozott valamiféle fertőzést e merénylet elkövetője. A kérdés igen komoly. Megöljem, vagy sem, vagy hagyjam, hogy jól teleszívja magát, és nemsokára más ember bőrén landolva folytassa véresen komoly zaklatását? Szegény teremtményre sújtok, aztán elgondolkodom, hogy mire is tanít Isten az ilyen apró teremtményei által is? Mert Ő teremtette e kis szúnyogot éppúgy, mint az elefántot, vagy a bálnát. Kijelentése szerint Ő teremtette a rosszat és jót. Aztán e jogos tettem után átgondoltam, hogy ebben a helyzetben van-e valami, amiben elmarasztalható vagyok? Tudom, hogy azok, akik e története olvassák mosolyogva és értetlenül nézik azt, és várják, hogy ebből mi kerekedik ki? Vajon e sorok írója miként próbál belemagyarázni valamiféle okoskodást tanítás néven e jelentéktelen esetbe. Talán valamitől vakarózik, és meggyűlölte a szúnyogokat, miközben elrendelte a szúnyogirtást? Mindez részben igaz, de a szúnyogokat nem gyűlöli, és semmiféle gyűlölet nem vitte arra, hogy szúnyogvadász legyen . Amúgy is értelmetlen és reménytelen a harc ellenük, hiszen ők mindig váratlanul érkeznek. Egyetlen lehetőség nyugalmunkat megtartani, és megúszni a vakarózást, ha megismerjük a szúnyogok életét, természetét és így szokásait. Elsőként meg kell jegyeznünk, hogy a szúnyog nem darázs, ami alattomosan gubacsba,hernyókba, vagy éppen dögökbe rakja petéit, hogy kirajozva támadjon. De nem is méhecske, amely önvédelemből szúr, és maga is belehal ekkor belénk törött fullánkja elvesztésekor . Szándékai valamelyest hasonlítanak a kullancsokhoz, akik szintén vérszívó élősködők, így ez által jelképesen rokonná tehetjük őket. Céltudatos, kitartó, mondhatnánk szemtelen kőrözéseik pedig hasonlítanak a legyekéhez, akik úgyszintén lehetnek fertőzések hordozói. Mi tehát a szúnyog? A szúnyog: életforma Méghozzá a keresztények (és zsidók ) között is igen gyakori valóság, melyet szintén Isten engedett meg, sőt Ő tett számunkra figyelmezető eszközzé. Zümmögésével, csípéseivel, zaklatásaival valamire tanítani és figyelmeztetni elrendelt eszköze Istennek minden olyan ember, aki rendelkezik a szúnyog legtöbb jellemző tulajdonságával. Vagy talán nem találkoztál már belőled élő, de számodra mégis fájdalmas csípéseket okozó emberrel? Olyannal, aki zümmög körülötted, majd óvatlan pillanatban beléd mar? Jelentéktelen szúnyog méretű lényükkel váratlanul érkező, és legvékonyabb bőrödön szavaikkal, nyelvükkel, majd e szavakat akár írásban is kihegyezve ellened zümmög , majd ”bőrödön” , tested és lelked védelmi ruháján fájdalmasan hatol át? A véred kell neki, és ha miniatűr, jelentéktelen személy is, mégis benne van a Gyilkos szellemisége. Az eszközeik csak felületi, és igen apró sérüléseket okozhatnak, éppen ezért számukra csak annyi megengedett, hogy a hívő, és leginkább a szolgálatában munkálkodó embert figyelmeztesse két dologra: -nem jó helyen járkálsz,nincs engedélyed Istentől arra, hogy a nádasban, vagy a dzsungelben sétálgass: támadható vagy -fertőzött területre küldelek, öltözz fel, hogy ne érintkezhessen bőröddel, közvetlenül semmi kártevő. A szúnyog szellemiségtől a farkas gyilkos ereje, semmi ne támadhasson meg, legyen védelmed. A szúnyog megjelenése mindig valami nagyobb veszélyt és akár támadás lehetőségét jelzi részedre. Csípést okoz, de ezzel egyben megment felelőtlenségtől, szabályozza útadat, öltözetedet, és ha vakarózol is, azáltal frissebb, élénkebb leszel. Meglátod, hogy amikor már több szúnyog érkezik felhőként, akkor már nem érnek el, sőt ki is kerülöd a szúnyogok lakhelyét, életterét is, ha nem szükséges áthatolni azon. Tudni fogod, hogy ott, ahol ők honosak, jól érzik magukat, neked ott semmi keresnivalód. Legfeljebb védelemmel beburkolózva tartózkodsz ott, majd tovább kell menned. A szúnyog szaporodása és élettere Életem során, sok helyen jártam, és sokféle szúnyoggal ismerkedtem meg, és találkoztam moszkitókkal is. Ez alapján kialakult bennem is egy megtapasztalás, és abból létrejött több, a szúnyogokra általánosítható megállapítás. Elsőként megtapasztaltam, hogy ahol földrajzilag hideg van, vagy beköszönt a tél, ott a szúnyogok eltűnnek. Ez azonosítható azzal, amikor ateisták, vagyis hitetlenek között kell tartózkodnom. Bármily meglepő, ott se a személyemet, életemet, se szolgálatomat, de még hitemet sem támadja meg szúnyogszerű kellemetlenkedéssel más ember. Egyszerűen a szúnyog, kullancs szellemiség hiányzik, de a szintén , a szellemi rokonságba tartozó poloskák, tetvek, és bolhák sem szaporodnak. Míg a szúnyogfajták a nedves, fülledt növényzetet kedvelik, addig egyéb vérszívók általában a ruhában rejtőzködnek el, vagyis a szolgálatokba, mint „ruhába” beépülve érik el a szolgálót betakaró és védő bőrfelületét… Ezért róluk külön szükséges tényszerűen beszámolni. Másik eset, ahol nemhogy szúnyoginvázió, de szúnyog sincs, amikor száraz és forró helyen tartózkodunk. A sivatagban, ahol tűz a Nap, és nincs se pára, se víz… A világ kiszáradt szellemi sivatagában, a víz, vagyis Isten Igéje nélkül vegetáló keresztény területeken úgyszintén nem érhet bennünket szúnyog szellemiség támadása. Ami pedig mégis közös a szúnyogok valamennyi fajtájának szaporodásában, és működésében: Ahol léteznek, ott van pára, nedvesség, és van víz. Ezeken belül szintén van egyfajta azonosság: Valamennyi víz állott, pocsolya, folyóvizek holtága. Árterületek, melyek elszakadtak az élő folyótól, vagy egyszerűen nagy esőzések utáni pocsolyák, árkokban rekedt poshadt víz. De a kertekben elhagyott víztárolókban, hordókban, edényekben megmaradt csapadék is hamarosan hemzseg szúnyoglárváktól. Hát innen indulnak el, amikor besötétedik, amikor hűvösebb lesz. Vagy éppen a növények párolgó levelei védelméből indulnak támadásba, amint közelükbe ér valaki. Így nem nehéz párhuzamot vonni az apró kellemetlenkedők, és a szintén jelentéktelen emberek támadásai között. Elsőként legyen jelzés részünkre: A terület, ahol járunk, ahova betévedtünk, vagy ahol keresztül kell mennünk, önmagában állott víz közelségében van, vagy a terület lényegében posványos, mocsaras, büdös vizű terület. Volt Isten Igéje kiáradóan, volt „áradás”, hömpölygött valaha folyó, mely kisebb mederbe vonult vissza, esetleg folyamból patakocska lett. Másutt volt zivatar, vagy zápor, bőséges eső. De a föld nem nyelte el kérgessége miatt, és a bőséges égi áldást nem használta, vagy nem raktározta el a növények számára, hanem emlék-pocsolyák maradtak. Azok, melyek egy idő múltán nemcsak ihatatlanokká váltak,hanem élettelenekké lettek, miáltal a halál első képviselői, a szúnyoglárvák is beköltöztek, mi több ebben tudnak fejlődni , szaporodni kezdtek. Vagyis az első csípés, ami ér figyelmeztetés! Isten adta és megengedte figyelmeztetés, mely megvédhet egy ingatag ingoványos felekezettől, gyülekezettől, ahol akár el is süllyedhetnél talaj helyett valamiféle zsombékra, majd az mellé lépve. Figyelmeztető, hogy gondozatlan, az Igét be nem fogadott gyülekezetben, egyházban, „kertben „jársz, ahol az eldobott, holt edényekben milliárdnyi lárva tenyészik.. Figyelmeztető, hogy olyan helyen haladsz, ahol volt ébredés, „nagy folyó”, de az élő víztől elszakadt, holt ágak ma tenyészhelyei minden vérszívónak. Amikor a téged támadó, jelentéktelen szúnyogféle hívő megtámad, köszönd meg Istennek, hogy általa sokkal nagyobb veszélyt leplezett le, ami rád várakozik. A szúnyog csak a halál kezdete, az általa kiszívott vér szinte mérhetetlenül csekély mennyiség, és a csípés helyét lehet azonnal fertőtleníteni. Sokkal nagyobb, és az életedre törő veszélyek előjelzője e kicsiny semmiség. A nádasban rejtőzködő farkas igen szapora volt egykor. Ma is sok elrejtőzött farkas leselkedik rád is. Az ingovány a kereszténynek mondott nagy folyamok mellett egyre inkább terjed, vagy éppen a világ nilusi hordalékából élő, és arra épülő vallásos zsombékok száma egyre gyarapodik. Olykor ezek úszó szigeteket alkotnak, és rátévedők ezt már észre sem vehetik. A lidércfények ma is működnek sejtelmes fényükkel, ígéreteikkel, csalogató próféciákkal… akár a gyülekezetek alapjaiban és szolgálatinak mondott céljaiban. Szúnyog csípett vagy? Ha betévedt egy hozzád, a lakásodba, csapd agyon. Jogod és kötelességed ezt tenned, miképpen amikor egy közösségbe berepül ilyen szellemiség , azonnal sújtsad le Isten Igéjével. Ha pedig több ilyennel találkozol, rá fogsz jönnöd, hogy egy árterületen , vagy egy szellemi dzsungelben te hiába kezded irtani a vérszívókat. Ők otthon vannak, ahol nincs Élő Víz, otthon vannak, ahol megposhadt a biblia szava, ők otthon vannak a hagyományok pocsolyáiban, az elhagyott, élettelen edényekben, gondozatlan, gazos kertekben… Otthon vannak az ébredések nyomán keletkezett holtágakban, ott, ahol a Szent Szellem kiáradása után felszínes maradt minden, és az Ige nem hatolt be a mélységekbe. Pocsolya maradt, bebüdösödött ciszterna, mely csak tárol-tárol, de sohasem frissül meg. Ma vakarózol… Néhány óra múlva pedig egy újabb vérszívó talál meg. Újabb cső hatol bőröd alá, hogy véred vegye, szellemben lopjon, és egyszerre fertőzzön is. Legyen tehát a piciny pirosodó pont a bőrödön komoly figyelmeztetés: rossz helyen vagy, veszélyes helyre keveredtél! Sohasem fogod kiirtani a nádasok, dzsungelek szúnyogseregét, vagyis menj tovább! Pocsolya, holtág, nádas, dzsungel jellegű gyülekezeteidet hagyd el, mert csak akkor nem fog csípni a szúnyogfelhő, ha már benned nem lesz vér, vagyis élet, vagy ha magad is szúnyoggá válsz, és csatlakozol azok minden élőt támadó csapatához. Ahhoz akik rejtettségben, áporodott levegőjű helyeken érzik jól magukat, és nem élő víz után vágyakoznak, és nem napsütéshez, és nem fényre, tűzre, melegre… Másik esetben is adj hálát Istennek, hogy megcsípett szolgálatod során valamiféle csekélység. Így tudhatod, hogy minden szolgálatod előtt úgy kell felöltöznöd, hogy ne legyen szabadon test és bőrfelületed. Olyan helyre küldött Isten, ahol az előbb felsoroltak léteznek. Még akkor is védelemre, betakarásra van szükséged, ha elhanyagolt kertet kell megtisztítanod, nádasok, árterületeket kell lecsapolnod, vagy árkokat kell ásnod, hogy a megzöldült, és olykor már a rothadástól bugyborékoló vizeket elvezesd azért, hogy az új, vagy megtisztított árkokon át távozzanak. A dzsungeleket pedig majd Isten égeti fel. Soraim bőségesen szaporíthatnám hasonlatokkal, megtapasztalt bizonyságokkal, amikor a szúnyog mutatta meg a dzsungel legnagyobb vadállatát számomra. Kisebb esetekről is beszámolhatnék, amikor csak egy fa ágát ráztam meg, és a kirajzottak a gyülekezetben működő szúnyogok a rejtettségükből .Ma már nem hadonászok és nem programom a szúnyogvadászat. Amikor szolgálok, bizony elkerülhetelen, hogy közel kerüljek a szúnyogok szaporodási helyéhez. Maguk a vérszívók megjelenése bizonyság erre. Ilyen szolgálat ma egyre inkább több van. Amikor az internet eszközeit is Isten szerint használjuk, azonnal érkeznek a semmi és senki emberek, akik szúnyogként támadnak bőrünkre. Ezt láthatjuk megannyi működő, jó szándékú fórum, levelezési portál és más esetében. Egyetlen élettel telt írás, hozzászólás, egyetlen a szúnyogkeltető helyeket bemutató írás, vagy tanítás, máris zümmögni kezdenek. Kicsiny rezgéseik a szúrásuk által képesek oroszlánüvöltéshez hasonlóvá válni. Szerencsétlen, erőtlen, használhatatlan, sérült emberek, akik pocsolyában fogantak, ott van élőhelyük,.. a halálban élik halált hozó , a halálnak szolgáló szúnyog életecskéjüket. Vagy pocsolyába estek és részévé váltak… Rejtettségben, fák , vagyis egyházak, mozgalmak, izmusok, bálványemberek mögé rejtőzködnek, és azok árnyékában, nádasok között vegetálnak megbújva , majd támadnak arra, akiben, vagy amiben vér, vagyis élet van. Sunnyogó, névtelen, zümmögő semmiségek. Hogyan védekezhetünk a szúnyog szellemiség ellen? Mint már az előzőekben említést nyert. Úton levőknek, szolgálóknak: -hagyjad ott a szúnyog szaporodási területét. -ne menj olyan helyre, ahol élőhelyük van. -ha menned kell, ne legyen bőröd, vagyis életed fedetlen, takarja be mindig a szolgálatod Istentől kapott ruhája. -ha otthonodba, közösségedbe érkezik egy vérszívó, hatástalanítsad. Nincs tolerancia, és amikor felismered , takard be magadat,majd zavard ki, vagy ha szúrni készül, csapj rá. Az otthon, a közösség, a szolgálat védelmezése e szellemiség ellen: - A szúnyogok nem bírják, ha mozog a levegő. Magam is megtapasztaltam, hogy egy ventilátor hatásosabb volt, mint bármi vegyszer. Ott pedig, a hol van szél, működik a Szent Szellem, oda nem kívánkoznak a vérszívók. -Önts ki minden állott vizet tartalmazó edényt, és vidd ki őket. Vagyis a vallásos,élettől kiürült, állott vizes, posványos szellemiséget rakd ki az ajtón kívül. Ne hívja be a pocsolyavitézeket. -Magad is fürödj meg, hogy izzadságszagú szolgálatod ne csábítsa be a vérszívókat. -Aztán használd a szúnyoghálót! Mivel minden szolgálatnak nyitottnak kell lennie, ezért ajtódnak, ablakodnak is nyitottnak kell maradnia, hogy ne légy barlang-keresztény. Mégis a szomszédjaiddal, környezeteddel való szellemi kapcsolatodban is működnie kell egyfajta szűrőnek. A zümmögő, zavaró, zaklató szúnyog szellemiséget nem nehéz megkülönböztetni más szellemiségektől… A hang, a fény és más ki és bejöhet házadba, de a legkisebb, szolgálatodat, elhívásodat, és a veled együtt. Befejezésül egy közismert balgatag bölcsességet szeretnék megcáfolni, melynek a következő a lényege: Ne üsd agyon a szúnyogot, mert nem lesznek gyerekek! Mivel a szúnyogot megeszi a béka, a békát megeszi a gólya, a gólya pedig hozza a gyereket. Ha nincs ennivalója tehát a békának, akkor éhen hal a gólya is, miáltal nem hoz gyermeket sem. Soraim zárásakor pedig éppen az ellenkezőjét szükséges kimondanom! Üsd agyon a szúnyogot, mert szellemi értelemben a jelenlévő halál első hírnöke az! A Sátán első jelzése arra, hogy szándékában áll téged, vagy szolgálatodat megölni, vagy élettelenné tenni. Elsőként apró szúrásokkal kezdi ki bőrödet, hogy szellemedhez, véráramodhoz juthasson szipolyozó csövével. Belőled élve, téged akar megfertőzni is. Amikor pedig szúnyog szellemiség támad meg, ne őrölje fel erődet egy semmi és senki rabszolga ember zümmögése. Ha rád szállt üss.., aztán tedd az otthonod, szolgálatod védetté, olyanná, amely nemcsak gátolja a behatolását e szellemiségnek, hanem élj olyan tiszta és világos,élő vízzel telt, szellemben mozgalmas módon, hogy e kis halálhírnökök messze kerüljenek el. Az elmúlt években szolgálatomat igen sok szúnyog támadta meg. Posványos lelkű, rajtam és rajtunk a gyenge pontokat kereső vérszívók. Voltak melyek megszúrtak, kellemetlenek voltak ugyan, de egyetlen suhintástól élettelenséget hordozó életük tevékenysége ki lett oltva. A viszketésen kívül kárt okozni sohasem tudtak, mivel magam is voltam régen nádasban, voltam élettelen holtág-gyülekezetekben, karizmatikus pocsolyaivók közt, ápolatlan kerthez hasonló gyülekezetekben. Számtalan elhagyott ciszterna, eldobott edény és rozsdásodó kerti hordó szolgálót ismertem-ismerek, kikben a víz, Isten Igéje ihatatlan poshadt folyadékká lett. Ezek által azonban Isten olyan természetes védettséget adott, hogy egy malária szúnyog sem tud megfertőzni. Természetesen néhai élettelen földön lakóként jól ismerem a szúnyog egyre közeledő hangját, természetét. Ha már beosont közelembe, készen várom, ütésre készen. Az érkező társait pedig megállítja az a háló, mely szellemi, és az a tűz, az a fuvallat ereje, mely egyedül Istentől kapott védelem. Hasonlóan szolgálati ruhám, szolgálataim bizonyságai is betakarnak, megvédenek minden szúnyogocskától. Ezen bizonyságok birtokában bizony nem szükséges a szúnyog elleni szellemi harcra felkészítő kurzusokat indítani ,másoknak hadviselési módszereket tanítanom. Isten által adott figyelmeztetések eszközei ők, és hálás vagyok, amikor egy szellemben, lélekben pehelynél is könnyebb lényük által Isten sokkal nagyobb bajokra, veszélyekre készít, tanít, és azoktól általuk óv meg. A jövőben magam is csak akkor megyek pocsolyák felé, ha Isten küld. A kis zümmögő halálhirnökök előtt pedig minden rést bezártam, bezárok. Nem félelem okán, de nem körözhetnek nyitott internetes oldalainkon, közösségeinkben. Ajtók zárultak, védőhálók kerültek fel, miközben Isten Igéje még erősebben tisztít meg tőlük. Mivel a pusztai szárazságban , a világban nem érvényesülnek, senkit sem érdekel vérszívó, sebeket, fertőzéseket okozó tevékenységük, és Krisztus Testében nem tudnak megmaradni,mert ott nincs elérhető bőrfelület számukra, egyetlen helyen tudnak zümmögni tovább, szipolycsöveik kiszáradása közben: Ott, ahonnan jöttek, ott, ahol a döglött víz pocsolyaszagában a szúnyogok egymásnak zenélnek. De vajon tudják-e a szúnyogzenét hallgatók, hogy önmaguk is lelepleződnek? Mert vagy mielőbb onnan távozniuk kell, mivel a következő raj őket szurkálja meg, vagy azért, mert szellemileg azonosak velük. Mert aki élvezi e zenét és látványt, amikor azok sebeket ejtenek, maguk is a szúnyog szellemiségével azonosultak. Aki pedig valóban Krisztusé, abban nincs a halálnak szúnyog nagyságú megjelenése sem. Idegen tőle az élettelenség. Utolsó kérdésként felmerül: A szúnyog szellemiséget lecsaptuk kiűztük, és előtte ajtót zártunk. De mi lesz azzal az emberrel, akit ráncigál, használ e szellemiséggel a Sátán? Ha mi valóban Krisztus Szellemében élünk, és szolgálunk, személyesen semmit sem. Különösen azzal, aki belénk fúrta szipolyát, fájdalmat okozott. A napokban magam is egy esetben ütöttem, zártam ajtót-ablakot, és minden védelmi eszközt megerősítettünk… Aztán a szúnyog- lelkű ember szellemiségének leleplezésén túl mégis olyan, szellemben tiszta és erős embert kerestem, aki szolgálhat feléje. Mások védelmében is. Olyan hívőt, aki általa elfogadott személy, és elkíséri a Szabadítóhoz, aki Gyógyító is… Mert e szellemiség már nem egyfajta bálvány uralma az életekben, hanem olyan szellemi terheltség, mely nem elbotlás általuk, hanem teljes alárendeltség egy idegen erőnek. Elsőként tehát könyörögnünk kell érte, hogy ismerje fel állapotát, és önmaga kérje szabadulását. Ha nem teszi, Isten hatástalanítja, bennünket többé el nem érhet, mert ami és aki Istené, azt el nem érheti. Bizony ezt teheti, idáig vezethet, amikor életteret adunk a vérszívók szaporodásának élettelen hitélet, gyülekezetek , pocsolyák által. Az élettelen vizek következményeit a szó valós értelmében a bőrünkön tapasztalhatjuk meg. 2009.06.22. VERESÉG A SZOLGÁLATBAN „Mert mi közöm ahhoz, hogy a kívülállókon ítéletet tegyek? Avagy ti nem a belül lévők fölött tesztek ítéletet?" I.Kor.5:12 Néhány napja érkezett hozzám egy levél és benne egy kérés. Lényegét tekintve egy csalódott ember szavai, aki az alábbiakban közreadott levélrészlet segítőkész pozitív szereplője. Talán emberi életeket mentett, és minden visszájára fordult.. Ebben az érthetetlen helyzetben bizony sokszor elhangzik: Isten miért engedte meg mindezt? Én áldozatok árán is jót akartam, és ellenem fordultak? Miért?... Érdemes –e egyáltalán keresni az emberek javát, segíteni nekik, vagy máskor szolgálni feléjük? A fentiekben idézett kettős kérdés Pál levelében elsősorban azoknak szól, akik a Messiás Testének újjászületett tagjai, és személyes útmutatást ad arra, hogy a világban lévőkkel, vagy éppen a vallásos, pogányságtól fertőzött gyülekezet más tagjaival milyen kapcsolatban lehetnek? Különös tekintettel a „mások” megítélésében. Mégis válasz arra is, hogy az alább közzétett történet a jó szándéktól miért fordult szinte odáig, hogy a segítő életveszélyes helyzetbe került. Idézet a levélből: „A történet a következő: Már hosszú évek óta tudjuk, hogy az egyik kolléganőmet (…) folyamatosan testi és lelki zaklatásnak teszi ki a férje (napközben hívogatja, féltékeny, megerőszakolja), kb. olyan korúak mint mi, és 3 kisiskolás gyermekük van. Én a nőt sokszor bátorítottam Isten Igéjével, sőt egy másik – hívő – kolléganőmmel többször imádkoztunk is érte, hogy megszabadulhasson szorult helyzetéből, a mindennapos gyötréstől. Múlt hét pénteken úgy alakult, hogy a férje majdnem megölte, a nő felhívott, a segítségemet kérte,…….. elment érte és a gyerekekért, a pasi a házunk előtt őrjöngött, kijött a rendőrség stb. végül elmenekítettük őket, oda, ahol nem találhatja meg a férje (……….), ill. a következő nap eljött értük a nagypapa és mindenféle segítséget megígérve (pénz, paripa, fegyver) magához vette a nőt és a három gyermeket. A férje folyamatosan fenyegetett bennünket, de nem törődtünk vele. Már éppen lecsengett volna az ügy, amikor is csütörtökön kiderült, hogy találkoztak és a nő visszament az őrült (szerintünk skizofrén, vagy mondjam azt, hogy megszállott?!?)férjéhez a 3 gyermekével.” Több évtizedes tapasztalatommal tudom összerakni a „képet”, mert a számomra is csak ennyi ismert belőle. -Folyamatos bűnözés, mely jelzi, hogy nem bűnről, megbotlásról, tévedésről, kísértés általi elbukásról bizonyság, hanem kötözöttség, démonizáltság… -Féltékenység, erőszak a gyenge, de fizikailag erősebb férfi gyilkos eszközei. Általában alkoholistáknál fordul elő, amikor szexualitásuk megromlott, vagy éppen már önmagukat is utálják, felismerik állapotukat, de nem tudnak, vagy nem akarnak azon változtatni… -A nő visszament… Ezek szerint további kötözöttséggel találkozhatunk. Feltehetően anyagilag tönkrement családról van szó (ital, munkakerülés, vagy alkalmatlanság munkára, esetleg munkanélküliség..), ezért a nyomor kapcsolja össze őket. Ezen felül, vagy talán elsődlegesen más, ami összeláncol. Bármi testi, vagy lelki közösség, melyben egymást kiegészítik, vagy jutalmazzák… Még inkább a „mindenáron együtt maradni” vallásos és mammoni félrevezető ereje, mely működését a nagyszülők megjelenése igazolja. -Jelen van a humanizmus, mely a kötözöttséget és a bűnöket lefedi, hallgatólagosan eltűri, amivel vele jár, hogy nemcsak közösséget vállal vele, hanem a bűn következményeit is megosztja másokkal. „Jobb együtt így is”, „nem hagyom egyedül szegényt „,a gyerekeknek kell apa”… Mindezek után hosszasan lehetne folytatni a sort vélt, vagy valós törvényszerűségekkel, és szükséges lenne mielőbb egyenként, majd közösen elbeszélgetni a két emberrel. Most, e helyzetben, amikor választ kell adnom arra, hogy miért történhetett meg mindez, elegendőnek tűnik néhány alapvető dolog ismertetése. Ehhez csatolok néhány negatív bizonyságot is, melyért magam is sokat szenvedtem, mert a saját fejem után mentem, vagy éppen a keresztény humanizmus átkát figyelmen kívül hagytam. Mindenekelőtt: „Mi közöm ahhoz, hogy a kívülállókról ítéletet tegyek?”… „Mi közöm...?” Amikor Isten más emberek felé irányítja tekintetünket, elsőként zárjuk ki a humanizmust önmagunkból, hogy ne működhessen, irányítsa döntéseinket. Tudomásul kell vennünk, hogy nem mi vagyunk Isten, és Isten egyetlen embernek sem adott ítélőbírói jogkört. De adott Törvényt, és a Törvény által megítélhetjük a bűnt, és krisztusi (nem humanista) szeretettel tehetünk bizonyságot másoknak a bűnről és következményeiről, valamint a bűnbánatról és kegyelemről, mely után részünk lehet a szabadításban is. Tudnunk kel azonban, hogy a miképpen ítélőbírók sem vagyunk, azonképpen a Szabadító sem mi leszünk és vagyunk. Vagyis nincs közöm másik emberhez, de van közöm ahhoz, aki velem egy Szellemben van.. Közöm, vagyis közösségem… Ezért a bűnös ember , vagy a démonizált emberrel való minden kapcsolatunk egy Ajtón, magán Jeshua HaMassiah-n keresztül működhet. „….kívülállókról..” A kívülállás egy stagnáló állapot: állás. Tehát aki szereti a bűnben való állapotát, vagy oda van kötözve a moslékos vályúhoz, ahhoz közelítenünk felesleges. Őket sem jobb ígérettel, sem fenyegetéssel onnan elszakítani nem tudunk. Lehet, hogy felvesz egy álarcot, és példamutató hívő életet produkál másoknak, azonban rejtettségében élvezettel éli bűnös, vagy démonizáltan kötözött életét. Ezért felesleges huzavonát játszani velük, mert az őket rabságban tartó erő a mi mindenfajta erőlködésünk felettinél mérhetetlenül erősebb. Erőlködésünk pedig minket gyengít le. Szellemben és lélekben, de akár fizikailag is, mert felesleges energiapocséklásunk kötelességeink gyakorlásában gátol és a hozzá kapott feltételeket lopja el tőlünk és azoktól, akik velünk egységben, közösségben élnek. „ a kívülállókat pedig majd az Isten ítéli meg.” Mielőtt bárki megvádolna: nem kárhoztatunk és kérjük rájuk Isten átkát. Ismerve a bűn látható, megtapasztalható működését mások életében, vagy a démonok által rángatott emberek általában gyilkosságig (szellemi-lelki és esetleg fizikai..) eljutó ámokfutását: nem tehetünk mást, mint könyörgünk. Vagyis mintegy Isten hatáskörébe, ítéletébe helyezzük az elkövetőt, és könyörgünk azért, hogy a Szabadító a vétleneket szabadítsa meg. Mert a megítélés által juthatnak el arra a tudatra, hogy szabadulni akarnak, és arra a felismerésre, hogy Isten szerint bűnösök, és elítélhetőek. Ezért sokszor a humanizmusunk önmaga akadályozza meg a valódi változást, amikor mi Isten akarata nélkül segítünk eltüntetni a bűnök következményeit. Adományainkkal, vigasztalásainkkal teremtünk konszolidált helyzetet a mélyreható és teljes változást hozó kegyelem és szabadulás helyett. A könyörgésen kívül pedig fogadjuk el azt a tényt, hogy a kívül állók a hatáskörünkön kívül eső emberek. Mindaddig, amíg valaki stagnál, kívülálló, semmi valódi változást ne várjunk az életükben. Ha pedig megközelítjük őket, akkor vagy becsapnak hazugságaikkal, és színjátékot produkálnak. Vészhelyzetükben, amikor testi, vagy leki vágyaik elvesztése, vagyis birodalmuk összeomlása fenyegeti őket, képesek látszatból megtérni, bemerítkezni, vagy eljátszani az újjászületett embert is. Hazug úrvacsorák másoknak mások előtt, hazug bizonyságok embereknek.. Megannyi eszköze a feléjük szolgálók becsapására… .....úton lévők, vagy Úton lévők? ...érkezők.. Azonban ne feledkezzünk azokról, akik nem „kívülállók”, hanem felénk érkezők.., úton lévők. Mert amikor Isten Szelleme ítél, akkor van, aki elindul: kifelé.. Vagy elindulna, de nem tud, mert köti valami… Amikor ez kezdetét veszi, bizony Isten Szelleme az illető embert kíséri, sőt, elkíséri a megtéréshez is. Ekkor indít el velük szemben embereket Isten, akik Isten Igéjét (Törvény- Isten bizonyságai- Isten ígéretei..) ismertetik a már menekülővel. Ezzel egyben az örömhírt is adják számukra: van kegyelem, van szabadulás, van új, és örök élet .. Ők, akik egyelőre csak egy útvonalon érkeznek… Itt a Messiás Testében élő embernek változik a feladata! Elérkezett az imádság ideje. Éreznie kell, hogy a könyörgést kell-e folytatni, vagy már csak imádkozni. Mert bizony tudnunk és éreznünk kell, hogy valaki milyen állapotban van, így tudnunk kell, hogy valakit már Isten Szelleme hozott idáig, és vezet az életátadásig.. Ennek a szakasznak már erőteljesebb feladata az imádkozás. Annak kérése, ami Isten látható Akaratában van, hogy a hozzánk érkezőben megtörténjen a döntés…, vagyis többé ne legyen tőlünk idegen, a Messiás Testén kívüli… ...a haladók... Amikor mindez bekövetkezett, és a megtérés már túllép a vallásos kereteken, vagyis az életátadás a Messiásnak megtörtént, ekkor elindulhat az újjászületés utáni első lépés is: Az ember elindul az engedelmesség útján, Úton, a Messiásban megy tovább. Ennek az Úton való menetelésnek segítése, amikor a már nem kívülállókat segítjük Isten Igéjével, mely megítéli mindazt, ami felesleges az életükben, vagy éppen káros maradvány, kötelék.. A szolgálatunk e pillanattól már csak fohászkodás és Isten Igéjével , bizonyságokkal való szolgálat mások felé... Ennek igen egyszerű az oka: a Messiás Testébe valamennyien egyenlők vagyunk. Aki pedig többet kapott a kegyelmi ajándékokból, annak több látása és feladata van mások felé: Isten Igéje és a Messiás bizonysága… Aki pedig több bizonyság birtokosa, annak pedig szolgáló kötelessége másoknak átadni követendő tanulságnak, vagy áldás esetén bizonyságot tenni az Örökkévaló Istenről és a Messiás Király uralmáról, hatalmáról... Minden keresztény ismeret és hagyomány ellenére tudnunk kell, hogy a Messiás Testében egymásért csak fohászkodhatunk, hogy minden lépésében megláthassa azt, amit Isten már láthatóvá tett számunkra…, és kérhetjük, hogy legyen alkalmunk azt átadnunk másoknak is. Imádkozni pedig akkor imádkozhatunk, ha testvérünk is tudja Isten ígéreteit, és kéri, hogy vele együtt mehessen Isten elé. Vagy szeretné, sőt, akarja kérni, de gyenge, vagy valami oknál fogva egyáltalán nem tud kérésével Isten elé járulni, „gutaütött”… Könyörögni pedig szintén csak együtt könyöröghetünk azokkal, akikkel nemcsak a Messiás Testében vagyunk egyek, hanem azon túl egy közös helyen és feladattal áldott meg Istenünk, és Urunk. Isten rendjében történő könyörgő közbenjárással... A szolgálatot végzőkről Amikor valaki Pál szavait olvassa, a Messiás Testének és a gyülekezetnek a kapcsolatáról kap látást, mely számunkra példa abban, hogy egy újjászületett ember miként szolgálhat abban a sokszínűségben, mely az egy helyen lévő gyülekezet. Ott, ahol együtt van a szellemi, a lelki és a testi is. Az aktuális kérdés okán ezt kiterjesztettük odáig, hogy a Messiás Testének Tagja miként szolgálhat a világban….? Amikor a kívülállókat elválasztottuk az érkezőktől, és azokat megkülönböztetjük az Úton lévőktől, akkor érdekes párhuzamot vonhatunk. A szolgálók is hármas osztásban sorolhatóak fel: testi vágyak kielégítői- lelki segítők – szellemben szolgálók. Ennek különlegessége, hogy keresztény néven működnek, és az Igével való viszonyuk, annak használata különböző fokon mérhető. A formális, kulturális ismerettől, az Életet adó Élő Igéig… Amikor a testi és lelki síkon működők érvényesülnek, a bűn és kötözöttség területén sohasem lesz az eredmény megtérés, kegyelem és újjászületés… Lesz megtérés ember által létrehozott dolgokhoz (gyülekezet, egyház, klub..stb.,), majd ennek folyatásaként lelki (érzelmi, érzéki stb., ) dolgokhoz. A testi igények, komfortérzet velejárójaként egy olyan kompromisszumos állapotot hozhat létre, ahol érzelmi változások történhetnek, melyek kihatása a testen is látható. Példaként: Az alkoholista megtalál más mámort, ami lehet egy lelkiségi mozgalom. Vagy egy szerelemben csalódott ember lehet szerelmes a gyülekezetébe, és akár Jézusba is… A sikertelen zenész kiéli a dicsőítésben mindazt, amit a világban nem kapott meg, és a világi sikereket el nem ért emberek akár ezrek előtt kiabáló bálványok… Felsorolni is lehetetlen, hogy hol és milyen helyzetben tartanak egyben csoportokat, gyülekezeteket, és testi, és lelki vágyak kielégítésével vezetnek és konszolidálnak emberi életeket. A valóságos változás ilyenkor pontosan ezen „szolgálók” önhatalmú, öncélú, és a humanizmussal alátámasztott tevékenységeik miatt nem jön létre. A szabadulások cellacserével folytatódnak, vagy egy idő után a lelki és testi vágyaikat keresők tovább állnak a jobb kínálatot keresve és választva. Természetesen vannak követőik és tanítványaik, akik már egy számukra jó módszerként alkalmazzák az eleget tevés művészetét. Közmegelégedésre. Egy idő után, és általában akkor, amikor a jóindulatú, de a szellemi vezetés helyett a maga esze után haladó, és így lelki és lelkes szolgáló gyengélkedik, vagy figyelmetlen, az ellenfél, a másik szellemiség lépi meg a válaszát. A „kutya visszatér..” ,”a megmosódott disznó visszamegy..”,…. Ekkor a humanista csalódott, és akár Istent is számon kéri…. Ékes bizonysága ez annak, hogy a szellemi hatalom ellen emberi erőből nem lehet elindulni, mert előbb-utóbb igazolja önmaga és támadója erejét! Egy ideig, vagy akár hosszasan is, de engedi a magát istenítő ember erőlködését mások megváltozásának érdekében. Sőt segíti is, megenged olyan változásokat, amelyek az embereket megnyugtatja, de az uralmát sohasem engedi át, azt csak a Messiás és Szabadító ereje törheti meg.. Segíti a vallásosságot, mert a vallásos nehezebben jut el a Messiás uralma alá, mint aki valóban szabadulni akar a Messiás uralma alá..Általa. Segíti a jóindulatú humanistákat, mert akkor sohasem derül fény a bűnök gyümölcseinek eredő okaira. Segíti az Isten helyett segítő, kiváltó, megmentő embereket, nehogy a valódit és állandó örök szabadságot élhessék meg. Ezért elsőként önmagunkat kell megvizsgálnunk! ÉN akarok-e valamit Isten helyett és a Messiás engedélye nélkül cselekedni? Ennél mélyebb vizsgálat azonban még fontosabb: Valóban újjá vagyok-e születve, és mindenben Úr bennem és felettem, és tetteim felett is a Világ Ura? Lényeges kérdés ez, mert akinek az élete még nincs rendezve vagy a Sátán által becsapott, és szolgálatában őt segíti jóindulatú tudattalanságában…. Lényeges, mert e tudattalanság életveszélyes lehet, Istentől távolabb viszi a csalódott, vagy sérült embereket éppúgy, mint akik szolgálatukban sikereket érnek el, és gyönyörködnek önmagukban… Mi közöm..? -Őszintén kell szembenézni azzal, hogy mi közöm Krisztus Testéhez, hiszen ha magam nem vagyok valóban benne és más,- akár önmagam lelkisége, vagy testisége: vágyaim -, vezérel, akkor a Sátán által támadható vagyok minden védelem és betakarás nélkül. -Ugyanakkor szellemben káros lehetek a Messiás Testére, ha más vezetés, más látás miatt rosszul, vagy rosszkor imádkozom valakiért! -Amennyiben nem vagyok a Messiás Testének része, a Sátán bármikor becsaphat, és adhat olyan „látást”, „hallást”, mely a védtelenbe kicsalogat..: önmagához csalogat, édesget. Aztán ha őt segíted humanizmusoddal, már nem mondhatod: „mi közöm”..! Mivel a humanizmusunk csak kevés esetben azonos azzal, amit Isten akar emberi kapcsolatainkban! Mi közöm? E kérdést kell feltennem mások felém elindulásakor: -Akkor, amikor emberi célok, vágyak beteljesítést akarják életemben. -Amikor szinkronizálni akarják a vágyaikat, és keresik bennem, hogy testileg, lelkileg hol kapcsolódhatunk eggyé? Mindezeket summázva a szolgálatról tudnivalókat: -Szolgálatra csak kiküldetéssel lehet elindulni. Ki az Úr számunkra, számára..? -A Messiás Testében valamennyiünknek egymás felé való kötelességünk a Messiás Szellemében szolgálni a kegyelmi ajándékok mértékében. -Nem nekünk kell keresni a szolgálatot, maga Isten készíti azt el, amikor elindítja az embereket... érkezőket, vagy Jeshua küldi az Úton levőket, testvéreinket… -Nekünk csak láthatónak, bizonyságoknak kell lennünk másoknak, hogy Isten Igéjét és a Messiás bizonyságát adhassuk át számukra. -Felénk csak az közelíthet szolgálóként, aki velünk egy Szellemben van -A bűnben lévőkhöz csak az újjászületett ember vihet örömhírt a kegyelemről… -A foglyoknak a Szabadítóról csak szabadult vihet bizonyságot… E felsorolás nem teljes. Azonban alapvető igazságokat tartalmaz, miszerint aki testi, vagy lelki kényszerből szolgál más felé, az gátolja a Szent Szellem munkáját: vagyis KIVÜLÁLLÓ. Van azonban lehetősége mindenkinek arra, hogy többé ne önmaga döntsön, hanem a Messiás uralma alá teljességgel átadott életével , a Messiás Testében élő és szolgáló testvéreivel szellemi egységben és szabadságban, de mindenképpen Isten Igazságban járjon és szolgáljon. Az újjászületés által így többé már nem kívülálló, hanem másokkal együtt szolgáló… Mindig szolgáló, hiszen az élete a bizonyság… Egy olyan élet, melynek tisztulása, a benne elvégzett szabadítások és a folyamatos megszentelődés Jeshua HaMassiahra, és az Örökkévaló Istenre mutató áldások. ………………………………………………… Végezetül legyen tanulság egy történet, amelyet magam éltem át. E történet szomorú, de mégis tanulságos bizonyság. Tartalmazza a kívülálló hazugságait, testi-lelki vágyai elérése miatti félrevezetéseket. Ezen túl a legfőbb tanulságot: Ha valaki testi, vagy lelki szorultságában megtérést, újjászületést, szabadulást, vagy tisztulást hazudik, akkor mennyire lehet veszélyes? Figyelmeztetés mindazoknak, akik mások felé szolgálnak, hogy jól vizsgálják meg az érkező szándékát, hogy valóban szabadulni akar-e, vagy csak a következményektől fél? Mert ahol valaki a kötözöttségétől, vagy más esetben a kötözött társához való láncolásától nem szabadult meg, vagy ott a látszatszabadulás volt, vagy időleges szabadulás után valaki visszamegy rabságába, ez esetekben a feléje szolgálót a legnagyobb erővel és általa támadja meg a Sátán! Kegyetlenül megmutatja erejét, és megpróbál rombolással fizetni a helyreállítás szolgálatát végző szolgáló minden hozzá tartozó területén és mindazokon, akik vele szellemi közösségben vannak. Egy megtörtént eset tanulságul minden szolgálónak Néhány éve történt az eset,..és hozzávetőleg egy évvel ezelőtt szűnt meg minden káros hatása, és ugyanennyi idő alatt épült fel, ami megsérült…, majd azóta folyamatosan áldásokban részesülünk. Megtisztultunk , megpróbáltattunk, és mindebben megerősödtünk. Így semmiképpen nem egy sérelemről szól az emlékezet, hanem olyan tanulság, mely által Isten nagyon sokat tanított számunkra. Történt néhány éve, hogy egy kereső ember megtalálta elérhetőségünket, és eljött közénk.. Egykor minden külső segítség nélkül tért meg Istenhez, majd egy gyülekezetben tanulta a „karizmatikusságot”. Minden újjászületés nélkül, de nyelveken szólva…, a gyülekezetnek, és nem a Messiás Testébe történt bemerítkezve .. Amikor felismerte mindezt, kérte, hogy újra bemerítkezhessen, immáron teljes szívből és valóságban: a Messiás Testébe… Felesége legfeljebb vallásos volt, de vágy volt a szívében, és a bemerítkezésig el is vezettük amikor sokat szolgáltam felé, így nagy örömünkre ketten együtt indultak el. Mint később kiderült, nem ugyanazzal az érzülettel, és akarattal. Mielőtt a Tiszához indultunk volna, előző este , gyakorlatunk szerint minden egyes bemerítkezése előtt álló ember tételesen beszámolt útjáról, döntéséről, és közösségileg Isten elé álltunk , és megvizsgáltuk, hogy minden rendben van-e? Minden elinduló ekkor újra és utoljára számot vethet, hogy letett-e mindent, rendezett-e minden múltbéli bűnt és kötözöttséget ? Emberünk azon az estén igen különösen, feszülten viselkedett, majd közölte, hogy nem tudja mi az, de valami „nagy dolog” még nincs rendben.. Hosszas beszélgetés után abban maradtunk, hogy amint arra fény derül, azonnal Isten elé megyünk szabadulásért, bűnbocsánatért és akkor lesz teljes a békéje… A bemerítkezése után ő, és az autójában ülők a Hortobágytól Budapestig énekeltek, boldogok voltak. Aztán csak nem került elő a „nagy”.., majd hosszú idő után rettenetesen kibuggyant belőle. Nem bírta tovább, és elmondta feleségének, hogy első bemerítkezése tájékán, házassága közepette perverz életet élt. Férfiként női szerepben és férfiként férfit…. Hát ez volt a „nagy”, amit rejtegetett, és nem tett le Isten előtt, mielőtt a Tiszába lépett. Látszólag átadta a teljes életét, miközben megtartotta ezt, vagyis rendezés nélkül és hazugsággal lépett Isten elé,- minket és engem becsapva. Történt pedig úgy, hogy mindezek tudatában vett úrvacsorát, mielőtt társaival együtt indult el a bemerítkezésre! Ugyanígy megtartotta kedvenc ajándékként az újjá nem született életében működő valamiféle karizmatikusságát… Ezek előtt és után bizony sokszor mentettem e házasságot. A kidobott férjet hazavittem többször, a feleséget a megtéréstől egészen a bemerítkezésig vittem, mely Út bármennyire nehéz, de mégis , feltehetően és reménységeim szerint tiszta volt Isten szerint… Utolsó közös együttlétünk során és új otthonuk felavatásán pedig közösségileg lehettünk tanúi annak, hogy feleségével együtt álltak Isten elé, hogy legyen Törvényével és uralmával közöttük.. Aztán hirtelen egy „robbanás”.., elindult valami negatív folyamat! A férj hatalmaskodni kezdett a feleségén és családján, aki ezt elfogadta… A sohasem volt zsidó férj zsidózó farizeusként minden hatalmat és uralmat gyakorolt otthonában. Utolsó , hosszas együttlétünk , egy csendes hetünk alatt kaptam az újabb jelzést a feleségtől, hogy a házasságuk újra válságban van… Nemsokára pedig ellenem és a közösségünk ellen fordult… Hazudott, rágalmazott, és bizony olyan ellenséggé vált, akit akár polgári bíróság is elítélt volna, talán büntetőügyekben is… A közösség következő bemerítkezésén 16 ember ment a hullámsírba, majd egy hónap múlva valamennyi szétrebbent, amikor ez a támadó távollétünkben támadásba lendült… Sokáig nem értettem meg, hogy mindez honnan eredt, és mi okozta e rombolást és támadást? Aztán megértettem. Ennek az embernek a lelki vágya volt, hogy megszabaduljon szégyenétől, testi vágy volt és érdeke, hogy házassága ne essen szét, mert akkor földönfutóvá válik… Ezért elsőként kereste Istent, majd talált egy olyan gyülekezetet, ahol mindezt nem rendezték vele, de egy karizmatikus varázslással megfertőzték. Két bemerítkezése volt, melyből az első gyülekezetnek szólt, és „eladta” magát, majd a másodikban e bemerítkezése eszköz lett arra, hogy megmentse önmagát és megmaradjanak testi, lelki biztonságai, elérje uralmi vágyait… Miben lettem magam is hibás? Bármennyire helyeztem rá a felelősséget, lehetséges, hogy mindaddig, amíg az ismeretlen „nagy” nem tisztázódik, rendeződik se bemerítenem, se úrvacsorát nem lett volna szabad adnom… Humanista módon megelőlegeztem, hogy …majd… Amikor tudtam, hogy képtelenség bármennyi zsidó származás is, csendben mosolyogtam, amikor hol szakállat növesztett, hol zsidós kalapért rohangált, majd csendben mosolyogtam akkor is, amikor mindenáron körül akarta metéltetni magát… A „majd” hibájába estem, és nem vettem észre, hogy mindezek egy deviáns ember agyrémei.. Arra sem figyeltem, hogy ez az ember a közösségünk terheiből semmit sem vállat magára.. Felmentettem magamban, hiszen családos, és az új otthona sok költséget emészthet fel.. Vagyis újra humánus voltam….. Tehát elkövethettem azt a hibát, hogy nem kérdeztem meg Istent: Kívülálló-érkező- vagy Úton lévő-e ő? Hát így lett belőle útonálló! Azóta minden károkozást Isten sokszorosan bepótolt, a hazugságok, és a rágalmak felénk elerőtlenedtek, sőt, azok fordítottjainak bizonyságait mindenki megismerhette. Mi lett a sorsa? Ma fennen szolgálja hamis lelki és testi vágyait. Önjelölt „tanító”, és nyájnélküli, szintén önjelölt „pásztori” elhívásban él…, hangos magányosságában, valamint hasonszőrű szimpatizánsokkal mocskolva mindent… Az ilyenfajta szolgálatok pedig gyümölcstelenek, és nem a Messiás Szellemében járó bizonyságok.., bármennyire messiáshívő néven folytatja devianciáját.. Miért írtam mindezt le? Néhány alapvető tanulság miatt: -amikor valaki felé szolgálunk teljességgel meg kell győződnünk, hogy mi a valódi célja, és ami a valódi közössége, kivel egy és azonos? Ha a testi vágyai, vagy a lelkisége vezeti, részesévé tesz a hazugságainak, és akár általa szellemi támadásnak nyitunk ajtót, amikor bármiben közös dolgunk van vele. Ha pedig nem derül ki a szándéka, inkább várjunk, amíg nem kapunk választ Istentől, vagy nem tapasztalunk olyan jelet, ami visszaigazolás… -Ha valaki felé szolgáltunk, és szolgálatunk után elmaradnak a bizonyságok, sok kérdést tehetünk fel. Még nem történt meg a szabadulás? Vagy szólnunk kell a szabadultnak, hogy kötelessége Istenről és a Világ Uráról bizonyságot tennie! -Amikor pedig valaki felé szolgálunk, és válaszként visszatámad, akkor bizonyosak lehetünk, hogy ő minket becsapott, és hazudta a bűnbánatot és az élete átadását! Ekkor a benne működő és őt tovább is uraló erő válasza érkezik felénk a támadások által… A szabadulás helyett legfeljebb a démon megkötözése volt a Messiás uralma által, de sohasem volt a szabadulás valódi! Ilyenkor vagy „őrségváltásként” egy másik démon kezdi az uralmat annak az embernek az életében, vagy rejtetten mégiscsak a régi kötözöttség van jelen. Mindazok pedig, akik ezt ismerik a sátáni erőkre potenciális veszélyt jelentenek, tehát sértettként és hatalmas erővel ront a szolgálóra…. A példában leírt történet és a személy számomra kívülálló azóta is. Nincs dolgom vele, de el sem érhet a benne lévő….. Működésében pedig bármennyiszer felbukkan bárhol, egy biztos leleplezője van: a hazugság és az azt kísérő lopás, mely szellemben-lélekben mindig gyilkolni is kész. E történet tanulságait és a hozzám érkezett levél tartalmát összekapcsolva így egy rövid zárszóval fejezem be gondolataimat: Szolgálatra csak újjászületett ember induljon, és akkor is Jeshua HaMassiah uralma és parancsai szerint, mentesen minden emberi és lelki dologtól… Ugyanakkor vigyázzon az időre is, mert lehet előbb, és rosszul, vagy elkésve szolgálni mások felé… Ezért mikor bárki segítségért érkezik, elsőként rendezni kell, hogy érkező, vagy úton lévő, avagy testi-lelki szorultsága által jött. Mert aki a szellemi uralmat nem akarja, hogy megváltozzon, aki csak eszközként akarja használni Istent és Jeshua HaMassiah által szolgálókat, azok vagy lopnak tőlünk és így másoktól is időt és sok mást, vagy dühödt ellenféllé változnak át. Ők nem akarnak változni, és a bennünk lévő lappangó erő előbb-utóbb ellenségünkké lesz. Olyan ellenséggé, amely váltakozó formában, de ismételten megpróbál ellenünk mindent megtenni. Mindaddig, amíg az általa terhelt személy számunkra nem „kivülálló”! Az Élet ellen akcióba lép a Halál, mely ellen egyedül Jeshua HaMassiahban van védelem. Ekkor mondhatjuk ki minden támadás készülődésekor : kívülállókhoz nincs közünk többé… Miénk az Élet, Akiről másoknak is bizonyságot teszünk minden lehetséges, és Istentől adott helyen , időben... Copyright © 2005-2009 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő ZSIDÓ KÖZÖSSÉG JHVH NISSZI Szolgálat






Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!