Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek.
Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.
| |
Orbán Eszter:
A gyermeknevelésről
Amikor egy férfi és egy nő megáll Isten előtt és házasságra lép, házasságuk megszentelődésének és eggyé válásuknak a pecsétje a gyermekáldás.
Sokan úgy vélik, hogy egy gyermek nevelése a születése után kezdődik el, és elfelejtkeznek arról, hogy már a fogantatástól él az a gyermek, és felelős érte mind az apa, mind az anya. Sőt, már a fogantatást megelőzően ketten egyként állnak már Isten előtt, így a gyermek megfoganása kettőjük eggyé olvadása szellemben lélekben és fizikálisan egyaránt. Attól a ponttól kezdve nem csak az leendő anya kerül áldott állapotba, hiszen a megfogant élet kettőjüknek adatott, az áldás kettőjüké. Így tehát a 9 hónap várandóság ideje sem csak kizárólag a nő ügye. Sőt!…
A férfiak nagy része -de még a nők is- azt gondolja, hogy majd ha megszületik az a gyermek és felcseperedik, elkezd beszélni, akkor tud majd apaként foglalkozni igazán vele, tanítani, nevelni. Addig az anya dolga, hogy gondozza, védje, ápolja.
Így aztán sok estben látunk olyat, hogy a gyermek szinte az anyjához nő és a későbbiek során nehezen vagy egyáltalán nem tud olyan kapcsolatba kerülni az apjával, amilyet szeretne, amire vágyna. Ennek oka és gyökere a kezdetekben keresendő.
A kezdetekben, vagyis a fogantatás pillanatától. Természetesen nem mindegy, hogy hogyan fogadja a hírt az anya és az apa egyaránt arról, hogy áldottak lettek. Hogyan, miként reagálja le azt az apa és az anya, milyen érzéseket, érzületeket, gondolatokat vált ki kettőjükből a hír. Mert ha már itt hiányzik kettőjük egysége, a későbbiekben ez a gyermekhez való viszonyukat is nagyban befolyásolja.
Amikor az apa és anya közt megvan a teljes egység, Isten akkor tudja az áldást valóban áldásként adni. És ekkor már mind a két fél tudja, érzi, hogy mi a feladata. A férj, aki innentől kezdve apa is, még inkább érzi a felelősségét. Most már nemcsak felesége betakarásáért felel, hanem azért a kis Életért is, akit a nő a szíve alatt hordoz. Ez a felelősség pedig egyre inkább erősödik és a betakarás és biztonság gyümölcseként jelenik meg a nőben. A nő érzi még jobban, hogy férje már hármójukat viszi nap mint nap Isten elé, és ekkor válik igazán apaként a család papjává.
Beáll az Isten szerinti rend, és ennek visszaigazoló tükre a nő békéje, nyugalma, biztonsága, mely már a kicsire is hat.
A 9 hónap alatt tehát már nemcsak a nő kezdi megérezni testében, lelkében gyermeke életét, hanem az apa is egy folyamatos kommunikációban lehet és kell, hogy legyen a magzattal. E kommunikáció nem csupán lelki érzéseket jelent, hanem azt a szellemi egységet, amit az apa és anya együtt él meg a kis Élettel.
A születést követően ez a kommunikáció annyiban bővül, hogy az eddig megfoghatatlan gyermek kézzel foghatóvá, láthatóvá válik, s így már mindkét fél részéről a szellemi érintkezés kiteljesedik a lelki és testi érintkezéssel is.
Ahogy a fejlődésnek korszakai vannak, úgy a gyermek nevelésében is ezek a korszakok nyomon követhetők. Azonban az apa és anya szerepe minden egyes korszakban egyenértékű, csak feladatukban más. Nem lehet tehát az apának kivonnia magát a csecsemő és gyermekkorból, és az anya sem háríthatja az apára a kamaszkor nehézségeit. Együtt, egyként felelnek gyermekük szellemi, lelki és testi növekedéséért.
A példabeszédek könyvében többször olvashatunk arról, hogyan viszonyuljon egy gyermek a szüleihez. Ebben pedig benne van az is, hogy egy szülő miként felel a gyermekéért, mit és hogyan kell neki tovább adnia.
“Hallgasd fiam a te atyádnak erkölcsi tanítását és a te anyádnak oktatását el ne hagyd” (Péld.1,8)
“Őrizd meg fiam atyád parancsolatját, és anyádnak tanítását el ne hagyd” (Péld.6,20) -Hangzik a Károli fordítás szerint.
A héberben pedig így áll:
“Halljad fiam atyád oktatását és el ne hagyjad anyád tanítását.”
“Óvd meg, fiam, atyád parancsát és el ne hagyjad anyád tanítását”
E két mondatból is kitűnik, hogy milyen szerepet kell betöltenie az apának és anyának egy gyermek nevelésében. A héber szöveg talán jobban visszatükrözi, hogy miért felelős az apa, és mi az anya feladata.
Sokszor említettük már, hogy a nő nevel, a férfi pedig tanít. Ez annyit jelent, hogy az anya nevet ad a dolgoknak, megmondja, hogy ez vagy az micsoda, az apa pedig elmagyarázza, megtanítja, hogy az mire jó, hogyan kell használni, stb.
E két igeversben azonban azt látjuk, hogy az apa erkölcsi tanítására (vagyis oktatására) és parancsára figyeljen a gyermek s anyja tanítását el ne hagyja.
A héberben ezek a szavak a következőképpen szerepelnek:
Erkölcsi tanítás, oktatás, azaz “muszár”. A szó gyakrabban használt jelentései: fenyítés, dorgálás, intés, eligazítás, kötél.
A parancsolat a már ismert “micva”, ami jelent még törvényparancsolatot, meghagyást, megbízást.
A tanítás pedig a “tóra”, vagyis tan, oktatás, tanítás, utasítás.
E három szóból az első kettő (muszár és micva) továbbadása az apa feladata, míg a tanítás (tóra) az anyáé.
Hogy jobban megértsük e szavak üzenetét, tudnunk kell azok használatát, mire vonatkoznak.
A muszár és a micva szavak egy nagyon aktív, cselekvő tartalmat hordoznak magukban. Benne van a tevőlegesség, a tetrekészség, a cselekedet. Ezek azonban nem tudnak működni, ha nincs mögöttük egy elméleti tan, a tóra. Így tehát látjuk, hogy az anya feladata a gyermeknek elméletben tovább adni és megtanítani a világ dolgait, szellemi, lelki és fizikális szinten is, és az apa az, aki ezt a tant életté váltja, valósággá teszi azzal, hogy ha kell eligazít, fedd, tanácsol, megadja azt a kötelet, hogy eddig mehet el a gyerek és ne tovább, és egy bizonyos idő után már megbízást, meghagyást ad gyermekének, mit, hogyan kell tennie.
Apák és fiúk- Apák és lányok
A zsidóság életében a kezdetektől látjuk az Isten rendje és parancsa szerinti patriarchális rend működését. E rend helyes működése sosem jelentette a férfinak az uralkodását, zsarnokságát és kiskirálykodását, hanem azt a szellemi tekintélyt és vezetést, felelősséget, melyet a családfő, a férfi kapott Istentől. Így aztán a gyermeknevelésben is megmutatkozik ez a rend.
Már az ősatyák történetében látjuk, mennyire meghatározó volt az apa-fia közti kapcsolat. Hiszen az elhívás továbbadása, az ígéretek tovább élése a fiakban folytatódott. Ezért is volt annyira szoros kapcsolat Ábrahám és Izsák, Izsák és Jákob, Jákob és fia között. A fiak nem csupán apjuk közelében éltek és megtanulták mindazokat a törvényeket, melyeket továbbadtak az ősök, hanem annak a szellemi örökségnek a továbbvivői is voltak, melyben Isten áldásai és ígéretei kiteljesedhettek.
Ismerünk engedetlen fiakat is, akik saját maguk kívánságai és vágyai miatt buktak el és nem vihették tovább azt a szálat, melyet Isten adott.
Az Újszövetség is több helyen említi az atyafiúi szeretetet, egyetértést, egységet. Nem véletlenül, hiszen Krisztus Testében a Fiú által lettünk az Atya gyermekeivé, vagyis atyafiakká.
Az apa-fiú kapcsolat tehát sok esetben több, mint egyszerű szülő gyermek kapcsolat.
Míg az apa-lány esetében a betakarás és védelem még mélyebb fokának kell működnie, úgy az apa fiú viszonyánál már többről van szó. Az apa szinte egy ifjú szolgatársat kap fiában, akinek tovább adhatja mindazt a szellemi örökséget, mellyel őt Isten megajándékozta.
Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a lány bármivel is alacsonyabb rendű lenne az apa szemében. Hiszen egy lány gyermek sokkal több gondoskodást, odafigyelést, őrzést, betakarást igényel az apjától, és az apának kötelessége őt valóban szellemben őrizni és védeni, míg a lány fel nem nő és férjhez nem megy. Ugyanúgy tovább kell adnia mindazt a szellemi tudást és ajándékot, ismeretet, mely a lány életéhez, jövőjéhez szükséges, de a férjhez menetele után a betakarás felelőssége és immár a szellemi vezetés a férjé.
Anyák és fiúk - Anyák és lányok
Az anyák és fiúk kapcsolatát meghatározza az, hogy egy apa mennyire van az Isten szerinti helyén. Ha szellemben működik a tiszta patriarchális rend, akkor az anya is érzi és tudja, hogy a fiúnak az apa alá kell “besorolnia”. Vagyis tudja, hogy a fiúnak már születésétől fogva az apja mellett van a helye. Amennyiben az apa nincs a helyén, úgy hajlamosak az anyák fiú gyermeküket “kicsifiúként”, saját tulajdonukként kezelni. És mivel nem tudják biztosítani és megadni azt, ami egy apa feladata, a kicsi fiúk nehezen válnak nagy fiúkká, férfiakká-hiszen hiányzik az előttük járó példa.
Az anya-lány esetében “könnyebb” a helyzet, hiszen a lánynak azokat az alapvető dolgokat kell megtanulnia, amit anyja végez. Ha már kicsi korától ott sürög-forog a szoknyája körül, észrevétlenül ellesi, hogyan viselkedik egy feleség, egy anya. S mikor ő is eljut majd odaáig, nem lesz ismeretlen előtte mindaz a feladat, mely egy feleség, egy anya feladata. Természetesen arról az Isten szerinti anyaságról van itt szó, mely egy patriarchális rendben az apa betakarása és védelme alatt történik.
Együtt -egyként
Látjuk tehát, hogy megoszlanak a feladatok a gyermeknevelésben egy apa-fiú, apa-lány, anya-fiú, anya-lány esetében. A hangsúlyok eltolódnak, de sehol sem tűnnek el.
Egy apa feladata szellemben mindig is erősebb. A fiú esetében azért, hogy tovább adja mindazt, amit Isten rábízott, hogy az ígéretek birtokosa lehessen az a gyermek. Emellett természetesen a fiú megtanul apjától számos olyan dolgot, mely később az ő lelki és testi életében hasznára lesz.
Egy lány esetében az apa kevésbé felel a lelki és fizikális dolgok továbbadásáért, ez már az anyára hárul, hiszen neki kötelessége lányának továbbadni mindazt a tudást, amire később szüksége lesz. A szellemi betakarás és felelősség azonban a lány esetében is az apáé-addig, míg a lány férjhez nem megy.
Az anya tehát a lelki és fizikális törvényszerűségeket köteles tovább adni lányának. Fiának pedig mindazt megtanítani, melyre apja alapozhat, és a tant élő gyakorlattá teheti.
Amit pedig mind az apának, mind az anyának tudnia kell: a gyermeke nem saját tulajdona. Már születésekor benne van minden olyan tálentum, gondolat, érzés, mely a későbbiekben az ő életének kiteljesedéséhez szükséges lesz. Az apa és anya ezeknek az adottságoknak az élővé válását segítheti-vagy gátolhatja. A gyermekre azonban mindig is önálló, szabad emberként kell, hogy tekintsen, akiért egy bizonyos ideig felel, hogy mindent megadjon neki, amivel Isten őt megbízta.
A család azonban mindig egyként kell, hogy megálljon Isten előtt. Egy szellemben, más-más lelki és fizikális ajándékokkal és feladatokkal, felelősséggel. Így működhet az a rend, melyben kiteljesedik az apa, anya, a fiúk és lányok identitása, feladata, útja, elhívása egy boldog, teljes életre.
Copyright © 2005-2009 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő ZSIDÓ KÖZÖSSÉG
JHVH NISSZI Szolgálat
|
|
|
