Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek.
Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.
| | Orbán Béla:
SZABADULÁS ÉS ÁRULÁS
„Értesíték pedig Dávidot, mondván: Íme a filiszteusok hadakoznak Kehilla ellen, és dúlják a szérűket. Ekkor megkérdezé Dávid az Urat mondván: elmenjek és leverjem-é ezeket a filiszteusokat? És monda az Úr Dávidnak: eredj el, és verd le a filiszteusokat és szabadítsd meg Kehillát.” (1Sám 23,1-2)
A Saul elől bujdosó és futó Dávid győzelméről olvashatunk ebben a történetben. E győzelem mintegy beékelődik Dávid menekülési útjáról szóló beszámolók közé, ezért igen hamar azt lényegtelenné téve elkerülheti figyelmünket. Mégis igen sok tanulságot és üzenetet tartalmaz mindazok számára, akik Isten szolgálatában állnak. Közösségek, gyülekezetek vezetői, szolgálói ás különösen a lelki gondozást végzők számára akár tankönyv is lehet. Egy rész abból, melynek címe lehet: a szabadulástól az árulásig, vagy hogyan lesz a lelki gondozottból ellenség?
Ezen a történeten keresztül vonul egy igen fontos erő működése, melyet a politikusok, a hadvezérek, és minden hatalmat gyakorló igénybe vesz. Az első verstől a történet végéig láthatjuk, hogy több szereplője figyeli a másikat és működteti a hírszerzést.
„Értesíték pedig Dávidot…” (23,1)
„Megmondák akkor Saulnak, hogy Dávid Kehillába ment…” (23,7)
„Mikor pedig Dávid megtudta, hogy Saul őellene gonoszt forral…” (23,9)
„Midőn pedig Saulnak megmondák, hogy elmenekült Dávid…” (23,13)
Első lépésként tehát minden szolgálónak tudnia kell, hogy elhívását, működését az ellenség naprakészen nyomon követi. Mégis nyitottnak kell lenni, mert a szolgálatait nem önmaga határozza meg, vagy választja ki, hanem szellemi és lelki ébersége által kapja meg megbízását.
E nyitottság azonban csak határok között mozoghat. Nem mindenki előtt, nem mindenkinek mondhatunk el mindent elhívásunkról, elküldésünkről, vagyis vannak olyan területek, melyek kizárólag Isten és ember közötti titkok, vannak olyan tervek, célok, és ismeretek, melyek csak a velünk egy szellemben levő embereknek mondhatunk el, de van olyan is, amelyről csak közvetlen szolgatársunk, munkatársunk tudhat.
A felelőtlenül kimondott szavaink meghiusíthatnak szolgálatokat, győzelmeket és bizonyságokat.
A mai Saulok magukat Isten embereinek tartva akár ellenünk imádkozhatnak, vagy bármi lelkivel a szellemi ellen mehetnek.
E történetben Dávid nem ellenséget ment keresni. Üldözöttként meghallotta, hogy van egy város, melyet a filiszteusok fosztogatnak. Értesítették, vagyis eljutott hozzá a hír. Amikor felteszi a kérdést és Istentől vár választ, újra tanulságként szolgál számunkra. Vagyis Isten emberének a maga helyzetét, a maga veszélyeztetett vagy rossz állapotát alá kell rendelnie Isten akaratának és mások felé való szolgálatra.
Sohasem helyezhetjük önmagunkat első helyre, még nehézségeink idején is szolgálatra, sőt mások megmentésére és szabadítására is késznek kell lennünk.
Kehilla város Júdához csak részlegesen tartozott, mint egy sziget helyezkedett el. Ma is sok ilyen közösség, gyülekezet van. Ugyanígy ma is sok a senki földjén tartózkodó vallásos ember és közösség van veszélyben, akik nem tartoznak sehova. Nem filiszteusok, de Júdához is csak felületesen kapcsolódnak. Ők azok, akiket először megtámadni tud a filiszteus sereg. Ők azok, akik vetnek, aratnak, de a termés sose lesz az övék. A filiszteusok nagyon jól tudják, mikor van az aratás ideje, nem fáradoznak szántással, vetéssel, sőt aratással sem, a szérűn összegyűjtött kévéket és kazlakat egyszerűen elrabolják, vagy felégetik.
Bizony ismerős ez, amikor a vallásos gyülekezetekből a világ mindazokat, akik értékesek, elrabolja, de hasonló, amikor a családokból a fiatalok a világba mennek.
A filiszteusok támadása természetesen más formában is, és ma is jelen van. Kifosztja az embereket minden értéküktől, amikor élethelyzetükbe mindentől kifosztottan a jövőbe reménytelenül nézve feljajdulnak, és talán életükben először imádkozni kezdenek.
Ilyen Kehilla béliek, akik keresőként keresik a megmenekülésüket, keresik életük megváltozását, keresik a megmentést és megszabadulást. Az ilyenek hangjától mi sohasem fordulhatunk el, és egyéni érdekeinket félretéve, a számunkra oly fontos dolgokat mellőzve szabadításukra kell indulnunk. Nekünk kell lépnünk.
Kehilla kulcsos város volt. Jelképe annak, hogy ma is vannak kifosztott, reménytelen és bezárkózott életek. Egyetlenegy eszközük maradt csupán: a hangjuk, melyet meghallva valaki hírnökként, a helyzetükről szóló hírt tovább viszik.
Dávid tehát nem mérlegelt. Dávid Istent kérdezte, aki parancsot adott válaszként: „eredj el, és verd le!”
A történet következő része akár mai is lehetne. Elsőként Dávid emberei azok, akik erről lebeszélik. Ő azonban újra kérdezett. Újra kérdezte Istent, elkérte bizonyságát, és elindult. Győzött és megszabadította a várost.
Miért lehet ez mai történet?
Bizony, aki szolgáló, amikor önmagát legyőzi elsőként, vagyis a szolgálatot önmaga érdekei elé helyezi, hamarosan átesik a második próbán: megtapasztalja, hogy egyedül van, mert mások abban részt és közösséget nem akarnak vállalni, mivel az ő, vagy a családi, közösségi, és más érdekek számukra fontosabbak, mint a kifosztott, bezárt rabságban élő ember élete.
Ebben a helyzetben egyetlen erőnk lehet: az, hogy elküldésünk, harcaink, a szabadítások és győzelmek nem a mi vágyunk és nem a mi érdemünk. Isten küldött, és ha Ő küld, a szabadítás és a győzelem bekövetkezik. Önmagunk és környezetünk ellenállása, legyőzése sohasem történhet meg, ha nem vagyunk személyes kapcsolatban Istennel, és nem vagyunk birtokában az Ő elküldő ígéretének.
Dávid életében többször tapasztaljuk, hogy szavai mögött, mint egy befejezett tények az ő bizonyságai. E történetben is fellelhetjük ezt, amikor ő megkérdezi: ”elmenjek és leverjem-é ezeket a filiszteusokat?” (23, 2)
E kérdés mögött nincs semmi kétség, de van mögötte egy erős hit, miszerint tudja, ha elmegy a filiszteusokhoz, megveri őket.
Úgy gondolom, hogy a hívő embernek ez ma is jellemzője kell, hogy legyen. Tudni és ismerni kell küldetésünket, ismerni, hinni és megvallani a minden felett uralkodó Jesua HaMassiát.
Csupán az maradhat kérdés, hogy a feladat a mienk-e, és annak mikor van az ideje?
Sokan nem értik ezt a magabiztosságot. A mai Dávidokat is ezért kevélynek, gőgösnek, sőt sok esetben Jezabelinek hiszik és titulálják. Pedig e Dávidi tulajdonság nélkül nincs győzelem, de van kétség, vagy félelem, ami által azonos síkon lehetünk, mint Dávid emberei. Magunk akadályozhatunk meg szolgálatokat, magunk nem vállalunk szolgálatokat félelemből, így magunk lehetünk a mulasztási bűneink rabjai.
Dávid tehát győzött. A siker és jutalom helyett egy másik, számára rossz hír következik. Mint hírszerzői jelentették, megtudta, hogy Saul Kehillába akar jönni utána, és miatta nem csak őt, hanem a várost is el akarja pusztítani.
Ez ma sincs másképp.
Bárki, aki szolgál, és szolgálata által szabadulás történik, újabb, és még nagyobb harc elé tekinthet. Mivel a Sátán nem veszi ezt jó néven, a szabadítót és a megszabadultat egyaránt támadni kezdi.
A mai szabadító szolgálatoknak sincs más jutalma, mint a Sátán dühödt támadása. Bármely szolgálatnak legjobb minősítése, ha nagyobb támadásokat kap. Az akció-reakció működik, minél nagyobb és több a szabadulás, a Sátán annál nagyobb ellencsapást helyez kilátásba.
E történet tanulsága pedig csak ezután kell, hogy elgondolkodtasson bennünket még jobban.
Az üldöző Saul szövetségese lehet a megszabadult Kehilla.
„És monda Dávid: vajon Saul kezébe adnak-é Kehilla lakosai engem és az én embereimet? És monda az Úr: kezébe adnak.”
E történetnek talán legtanulságosabb pontjához érkeztünk. Meg kell tanulnunk, hogy a szabadulás még nem egy új uralom létrejötte. Kehillát Dávid megszabadította, de nem lett az ő országának és uralmának része, ezért fordultak ellene.
Sokan nem értik ma sem, hogy sok szabadító szolgálatot végeznek, melyek eredményesek, változásokat hoznak mások életében, aztán a lelki gondozottak, azok, akikért oly sok szolgálatot, erőt áldoztak, szembefordulnak. Pedig ennek a történetnek az ismerete tanulságot és figyelmezetést adhat számukra is. Ha valaki megszabadul a szolgálatod által, de élete nem lesz Krisztus uralma alatt, rövidesen potenciális ellenséged lesz. Olyan ellenséged, aki egy másik szövetséget köt és annak kész kiadni téged.
Tapasztalatom szerint ezek az elindult, megszabadult, de Krisztus uralma alá nem került emberek lesznek a közösségekben rombolást, pártoskodást, puccsokat elkövető árulók. Minden esetben ellenséggé válik a lelki gondozónak az, aki újjá nem születik. Hasonló módon, sőt nagyobb ellenségévé válik az, aki újjászületett, átadta életét Krisztusnak, de az engedelmesség helyett az engedetlenség útján indul el. E kettő között mérhető a szellemi különbség, mert első estben nem történt meg egy új uralom, Krisztus uralmának az elfogadása, míg a második esetben az engedetlenség sátáni szellemisége már dühödten uralja, és teszi ellenséggé a lelki gondozottat.
Sok ilyen példát tudnék minderre felsorolni.
Jellemzőként had álljon mégis itt Kehilla példája. Kehilla nem a filiszteusoknak szolgáltatta volna ki Dávidot, hanem Saulnak. A lázadó szellemiség ma sem működik másképp, ma is azzal szövetkezik, aki Isten szolgájának ellensége és mégis Isten nevében érkezik. Saul meg volt győződve arról, hogy ő Isten embere, miközben súlyosan démonizált volt. A mai szolgálók ellenségei -és így a Sátán is- azokat tudja használni, akik Kehilla módján senkihez sem tartoznak. Számukra ad egy olyan érdekszövetséget, mely a Szent Szellem nevében, Jesua nevében vagy Isten nevében ígért, arra hivatkozik, miközben mindhárom ellen működik. Így ma is sűrűn halljuk: „az Úr azt mondta”, „Isten beszélt velem”, „a Szent Szellem kijelentette”, miközben az e kijelentéseket tevők élete láthatóan a bűnökben, bűnök következményeiben vergődik.
Úgy, mint Kehilla, megmenekültek valami bajtól és nehézségtől, rabságtól és rabtartóktól, de Krisztus uralma nem látható rajtuk.
Nem is lehet látni, mert a lázadás, a hamis szövetségek, a krisztusi embertől távol áll, vele közösségben sem tud lenni.
Mindezek után Dávid története legyen a szolgálók felé megfontolandó üzenet.
Amikor mások felé szolgálunk, minden saját és közösségi érdekeinkkel hagyjunk fel, induljunk harcba a mindent megrabló ellen, végezzük a szabadítás szolgálatát. Akkor is, ha mások ezzel nem értenek egyet, vagy nem segítenek, akkor is induljunk el annak a bizonyságnak a birtokába, melyet Isten ad, hogy ahova Ő küld, ott Ő már előttünk járt, jár.
Legyen ugyanakkor szemünk előtt, hogy a szabadító szolgálatunk után nem állhatunk meg, nem pihenhetünk, sőt nagyobb kell, hogy legyen az éberségünk. Az igazi, frontális támadás csak ekkor indul ellenünk. A győzelem és a szabadítás következménye, hogy hamarosan kezdetét veszi a visszavágás.
A győzelem után vigyünk el mindenkit az újjászületés döntéséig, de ott se álljunk meg, hanem állítsuk az embereket az engedelmesség útjára, Krisztus uralma alá. Ha ezek közül valamelyik nem történik meg, elsőként a szolgálót éri belső árulás, támadás, vagy a szolgáló közösségét ezek az emberek szakítják szét árulásukkal.
Néhány évvel ezelőtt történt, hogy a filiszteusoktól körbevett, az élet sok kötelétől rabságban levő házaspár felé szolgáltam. Valamennyi, a szérűn levő gabonájuk, lehetőségük, feltételeik el lettek rabolva. Elsőként itt volt szükséges szabadító szolgálatot végezni. Aztán mindketten átadták az életüket. A szolgálat közben súlyosabbnál súlyosabb bűnök, kötöttségek derültek ki. Ezek közül a legsúlyosabb az volt, amikor kiderült, hogy a férj a házasság ideje alatt évekig nemcsak parázna, hanem homosexuális is volt. Tette ezt apaként, elferdült férfiként, ki ez mellett még ferdeségében egy időben a női szerepet is játszotta.
Isten legnagyobb csodáinak egyikét éltem meg, amikor ezektől megtisztulva, megszabadulva láttam e házasság helyreállását. Aztán néhány évvel később a férfi szembe támadott, olyanokkal kötött szövetséget, akik hamis karizmatikusságban, karizmatikus varázslásban és sok súlyos bűnben élve magukat Isten gyermekeinek, sőt, messiáshívőknek nevezik.
Mi történt?
Ugyanaz, mint Dávid történetében. A város felszabadult, de sosem került a Királysághoz. Bár névlegesen odatartozott, a Király uralma nem volt valóságos. Lett helyette farizeusság, hamis zsidó identitás, antijudaista filoszemitizmus.
Sok más esetben is megtapasztaltam, hogy a filiszteusoktól való félelem miatt, az élet nehézségei alól és elől jönnek emberek szabadulni. Amikor a szabadulás megtörténik, hamarosan eltűnnek, és ők sem lesznek Krisztus uralma alatt élő emberek.
Az előző példa és sok más tapasztalat arra tanít, hogy Dávidhoz hasonlóan nem kell bevárni Saul érkezését.
Az újjá nem született, vagy engedetlenségben élő emberek olyan ajtókat nyitnak meg, melyen keresztül bennünket az Isten, Szent Szellem, Jesua nevében érkező ellenségeink megtámadhatnak.
Tehát: amikor befejezetlen szolgálatok vannak, és szabadult emberek nem jutnak el Krisztus uralma alá, és ha az engedetlenség legkisebb jelét látjuk, váljunk el tőlük, még időben!
Lehet elválni, és lehet megválni, de semmiképpen ne legyünk velük közösségben, „kulcsos városban”. Saul is akkor szándékozott betörni Kehillába, amikor hírül vitték, hogy Dávid Kehillába van, „mert ott szorult, mivel kulcsos és záros városba méne” (23,7)
A kérdés csak az, mikor kell tovább mennünk, mikor kell elszakadnunk másik ember életétől?
Akkor, amikor látjuk, hogy előrehaladásunkban, utunkon, visszafognak, fékeznek, vagy utunkat keresztezik. Az újjá nem született emberek és a bűnös engedetlenségben levők pedig ilyenek. Megannyi fáradságos és terhelő szolgálatunk után, amikor nem látunk valaki életében előrehaladást, és felfedezzük, hogy el nem indulása valóban engedetlenség, minden humanizmust mellőzve tovább kell mennünk. Kell, mert velük a közösség számunkra veszélyes. Az általuk kémkedő, vagy az általuk beengedett szellemiségek minket és őket egyszerre megölni képes. Lehetséges, hogy gyülekezetünk lélekszámban csökken, mások annak hanyatlását látják és remélik, miközben ezzel utunk szabaddá, gyorsabbá és az Isten szerinti cél felé halad. E látszólagos veszteség élet nyerése, még akkor is, ha bennünket szeretetlenséggel vádolnak, vagy gyáván megfutamodónak tartanak.
Ezt tapasztaltam meg a leírt példában, és megtapasztaltam ennek ellenkezőjét is, hogy elszakadásunk óta szabadon mehetünk utunkon, miáltal több a bizonyság is.
Nincs helye tehát a humanizmusnak, a toleranciának, vagyis a befejezetlen szolgálatok olyan nagy veszélyt hordoznak számunkra, hogy mindent elveszthetünk. Ugyanezt a veszélyt hordozzák az egyhelyben járók, az el nem indultak, akik nagyobb veszélyt hordoznak magukban, mint bármely hitetlen ember.
E történet Kehilla városáról szól. E szó jelentése: gyülekezet. Nem véletlen, hogy Dávid történetében e nevű város szerepel. Azért nem véletlen, hogy a mai Kehillák, gyülekezetek tanuljanak ebből, a mai szolgálók tudják, miként kell a gyülekezetekben, a gyülekezetek felé szolgálni szabadítással.
Egyben legyen figyelmezetés, hogy a szabadító szolgálat nem holmi emberi autoritás, módszer, vagy játékszer, hanem a legveszélyesebb szolgálat, ahol csak Isten általi küldéssel, visszaigazolással lehet elindulni. Csak ekkor van bizonyság, szolgálatról szolgálatra való előremenetel.
Dávid története minden mozzanatában és sokkal nagyobb léptékben máskor is megismétlődött és megismétlődik.
A Világ Ura is Szabadítóként érkezett népéhez, mely közül sokan ellene fordultak. Bármennyire voltak részesei gyógyulásoknak, csodáknak, jeleknek, mivel nem fogadták el Messiásként, ellensége lettek.
És ugyanígy folytatódik ez ma is. Aki találkozik Jézussal, és Ő nem lesz Krisztus életükben, valahol a filiszteusok és Saul között élik meg mindennapjaikat, majd a könnyebb ígéretekre hallgatva, Isten nevében érkező emberekre hallgatva, lelki keresztényként a szellemi ellen harcolnak, miáltal Krisztus Testének szolgálata ellen vannak.
Aki pedig krisztusi, naponta szembesül ezekkel a támadó, és a gyilkosnak kiszolgáltatni kész erőkkel. A vallásos szellemiség az, amely Krisztus Testét kiszolgáltatni akarja a Sault uraló szellemiségnek, mely Isten nevében cselekszik, de gyilkos szándéka rendszeresen lelepleződik.
A gyilkos szellemiséget pedig egyedül az ÉLET, maga Jesua HaMassiah, Krisztus Szelleme, mely legyőzi.
Budapest, 2007-12-18
Copyright © 2005-2009 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő ZSIDÓ KÖZÖSSÉG
JHVH NISSZI Szolgálat
|
|
|
