Bejelentés



A Család - és a Gyülekezet
avagy hogyan működik az Isten szerinti rend életeinkben, családunkban, gyülekezetünkben?

MENÜ








Orbán Béla:

Adakozás, felajánlás Az adakozásról A zsidó közösségekben három féle módját ismerik az adakozásnak. - az adakozó és megajándékozott ismeri egymást, és tud annak tényéről - amikor az adakozó tudja, hogy hova kerül adománya, de a megajándékozott nem ismeri meg őt Ezen felül a legmagasabb értékű adomány MÁTTÁN B`SZÉTER -a " névtelen adomány " amikor az adakozó nem tudja hova kerül adománya, és a megajándékozott sem ismeri meg annak forrását. Mondhatnám adakozó és adományozott magánügye Istennel: hálaadással és áldva Istent. Az 1Kor. 16:1-2-re hivatkozva olvastam néhány "alapelvet": 1.Adakozz rendszeresen, ne ugy, ahogy "majd az Ur vezet".. 2. Adjatok a hét elsö napján, azaz vasárnap 3. az adakozás célja az, hogy tápláljuk azokat, akik rendszeresen táplálnak minket szellemileg. (Alan Vincent: Pénzügyek Isten királyságába III. ) Fenti idézet bizony szépnek hangzik, de a mögöttes szellemiség "lába" kilóg ! 1. Adakozni emberek felszólitására és gépiesen sohase adakozz. Ha valaki emlit olyan célt, amire kellene valamennyi pénz, akkor MINDEN esetben menj Isten elé, hogy adhatsz e arra a célra ! Egyedül Ö teheti a vágyat, vagy más szándékának igenlö visszaigazolását a szivedre. Isten válasza pedig nincs időhöz és rendszerhez kötve. 2. A hét elsö napja... Sajnálom, hogy egy "próféta" ma sem érti a szombat törvényét, és annak szükségességét.. ( Bár nem csodálom, hiszen más irásaiban jelzi hamisan, hogy már nem érvényesek az ószövetségi tövények, csak alapelveiket kell átvenni..) E napon (szombaton) valóban nem a saját dolgainkkal, vagy a gyülekezetünk terveivel és elképzeléseivel kell foglakoznunk ! E Nap Isten Ünnepe, igy Öelötte kell állnunk. Ha a szombat kicserélödött a vasárnappal, de Istennek szánt nap a hivöknél, akkor e "szombati törvény" vasárnap is érvényes.. Ha pedig a hét elsö napján kell adakozni, akkor a többi munkanapon miért nem kell? 3. Adományaink célja: A Messiás Testének müködése, annak épülésének anyagi feltételeihez való felelös hozzájárulás. Méghozzá elvárás nélkül és hálaadással. Igy az adományok adhatóak a Messiás Testében szolgáló, valamelyik szolgálati ajándékkal müködö ember, a szolgálatához szükséges feltételeinek biztositására. A szolgálók pedig ne emberek által kinevezett, vagy megbizott, egy hierarchiába besorolt emberek, hanem Isten által küldött személyek. Etetni pedig sokan etetnek.. Sokszor az igazságtól alig megkülönböztethetö hamisságokkal, a Törvényhez hasonlitó, de mégis megváltoztatott törvényekkel. Ahol a Messiás Szelleme müködik, ott változások és élet születik. Ahol más müködik, lehet sok látványos, vagy kellemes, sőt hasznos dolog is, de az Életröl, a Messiás bizonyságairól legfeljebb emlitést tesznek. Mielött bármit ennél, vizsgáld meg, és ha csak kétségeid vannak, már akkor is tedd megvizsgálásra, az Úr elé. Ő a Szent Szellem által "minösit", és ad látást, ad magyarázatot, és megadja azt is, hogy mely ember, aki a Messiás szolgája, és a Messiás szelleme által szolgáló. Ugyanigy a Szent Szellem, aki látást ad arra, és szükségét fogod érezni, hogy mely személynek adjál. Ö, aki kizárja a humanizmus hamis szellemiségét, Ö, aki elválasztja a Messiás Testét a "helyi gyülekezetektöl", akik jogtalanul veszik el sokszor a tizedet, az adományokat s mindent, ami a Messiás(Krisztus) Testét illetné. Az idézett tanitásban tehát mi a csapda, és rejtett rávezetés? - Minél többet adakozz, és ne vizsgáld meg az adakozási célok helyességét, vagyis minden kontroll nélkül adj.. - Kötelességed adakozni, és mivel vasárnap, ezért köteles vagy a gyülekezetedbe menni vasárnaponként.. - Minden kritika és feltétel nélkül fogadd el a föléd helyezett gyülekezeti vezetöket és hierarchiát... Egy szóval minösiteném..: Ügyes. - De Isten mit szól mindehez? Hiszen ö mindent, amit Isten Népének ad, azt akarja, hogy a Messiás testében kerüljön felhasználásra. A helyi gyülekezet pedig nem a Messiás(Krisztus) Teste, csupán abban vannak annak részeit alkotó emberek.... A felajánlás - CHÉREM A kötelező tized(eken) , adakozás, adományok- áldozatokon túl létezik a felajánlás is. A bibliai idökben célja volt: - a Templom papi, kohanita örségének fenntartása - a Templom szükséges renoválására Feltételei: - továbbá nem élvezem és nem használom a felajánlott javakat - Gyerek, rabszolga nem ajánlhat fel semmit. -A chéremet csak a tulajdonos ajánlhatja fel... - A nem létezö nem ajánlható fel (..ha majd..) - Nem visszaváltható többé Miért? mert a héber szó jelentése is figyelmeztet, vagyis: megsemmisités, pusztulás, kivégzés.. a modern héber is jelzi: chérem = bojkott A chérem fajtái: - háborus -jogi - magán-chérem:ünnepélyes felajánlás. Nem lehet embereknek kiváltania a chérem életet... A felajánlás szót használják sokszor az adakozás helyett is a gyülekezetekben. Szabályszerünek tünik, mert aki ad, az ekkor lemond arról, hogy a pénz további felhasználását figyelemmel kiséri. A kérdés mégis az, hogy biztos, hogy nem emberi szándékok és tervek létrejöttét segiti az adományozó ekkor? Ugy látom, hogy inkább céladományt adjunk, és azt is akkor, amikor biztosak vagyunk abban, hogy a cél a Messiás testének épitése és müködtetése, nem pedig emberi elképzelések megvalósitása ! A pénzünk is Istené, tehát Ö rendelkezik vele. A chérem tehát különösen megimádkozott dologra, és Isten által mutatott, kijelentett ember és cél müködtetésére adható. Minden érdek, haszon, elismerés, vagy viszontszolgáltatás gondolata nélkül. CHÉREM TEHÁT NEM KÉRHETŐ EMBERTŐL EMBER ÁLTAL ! A tized Mielött a mai tized törvényéről írnék, legyen elöttünk annak régi rendje: Máászér - "tized": adófélék 1./ Máászér RISON- első tized A föld termésének és az állatok tizedrésze, melyet Izrael fia a levitáknak adtak a Szentélyben végzett szolgálatukért, miután megadták a "t`rumát" ....... 2./ Máászer min hámáászer -" a tized tizede" Ezt a leviták adták a kohenitáknak a máászer risonbol... Ezt "kis adománynak" ( t`ruma kátáná) nevezték. (Az Izrael fiai által adott t`ruma gadola is közvetlenül a kohaniták kezéhez jutott.) 3./ máászer seni- második tized Miután a levitáknak a nép megadta a tizedüket, a megmaradt terményböl egy további tizedet el kellett különiteni, és azt Jeruzsálemben kellett elfogyasztani. A S"mita évet követö elsö, második, negyedik, ötödik években. A harmadik és a hatodik ében leválasztott máászer sénit máászer áni-nak (szegény-máászer) hivták. Ezt a leviták, az özvegyek és árvák kapták... Hogyan működik ez ma? Sok esetben a mai gyülekezetek önmagukat kezelik "Jeruzsálemként". Pedig a mai "Jeruzsálem " : Krisztus láthatatlan Teste.. A mai Főpap pedig csak Jeshua HaMassiah. Igy a Szent Szellem az, aki a tized és az adományok odaadásánál tanácsol bennünket. Vagyis a tized nem gyülekezeti, vagy egyéni "bevétel", vagy költségvetési, kalkulációs alap... Pál esetében sem volt megállapitott javadalom, de a mai szolgálóknak sem lehetne a tized , sőt a perselypénz sem saját célokat kiszolgáló bevétel. Azonban ha Isten valakit indit, az adhat magánszemélynek, gyülekezetnek céladományt, de kizárólag szolgálatának elvégzéséhez. Mindarra, ami a szolgálatának elvégzésére szükséges feltétel. E, Krisztus Testében forgó pénzek azonban sohasem szolgálhatnak egyéni érdeket, vagy egyéni kivánságot. Ha valaki mégis arra költi, önkényesen bánik azzal, akkor a szolgálata elvétetik, vagy más irányba fordul. A szellemi lelki lesz, Krisztuis Teste helyett önmagát, és egzisztenciáját vagy egy földi strukturát kezd el épiteni. Igy a személy, és épitménye hamarosan romokban hever és nyomtalanul eltünik. Tehát Isten Pénzével, Krisztus Testének anyagi eszközeivel életveszélyes játszani, abból bármennyit önmagunknak jogtalanul elvenni. A szolgálónak pedig nem csak a hitről kell tanitania, hanem életével a hitből való élés bizonyságát is közre kell adnia. Ekkor válik örömmé az a szabadság, hogy szolgálatunkban még a pénz sem köt többé....és nemcsak mgismerjük, hanem megmutathatjuk e világnak Isten gondoskodó szeretetét. A Tized kérdése ujra és ujra napirendre kerül, ha valaki érzi annak szükségességét, akkor e témában kérdezni fog, és Isten szerint kell felelnünk. De miért válik a Tized ,( és minden adomány, adakozás..)kérdése különösen manapság a gyülekezeti élet középpontjába ? Magyarországon élve : - a magyar kereszténység ma is inkább kér és kéreget, mint felelösséget vállalna és legalább önfentartó lenne.. - a külföldi támogatások egyre fogyatkoznak, és igy valamiféle pánikhelyzet adódik. - a külföldi támogatók korábbi segitségüknek nem látják gyümölcseit, ezért megvonják támogatásaikat. - legtöbb esetben emberi (gyülekezeti )célok és tervek megvalósitására költötték el a pénzeket, igy Isten egy idö után megállitja e tékozlást. Sorolhatnám e bünlistát, de szükséges mindenek felett az alapokat feltárni, hogy miért nincs szellemi áldás a pénzek felhasználása által ? A szellemi áldás megvonása Isten által pedig hamis szellemiség müködésének következménye. Idézek tehát egy ma oly divatos, és sokak által követett tanitó irásából: " Szeretném összefoglalni az Ószövetség tanitását, mert tanulhatunk az alapelvekböl, noha már nem kötöz minket a törvény. Az Ujszövetség többször alkalmaz ószövetségi alapelveket ujszövetségi módon." (Alan Vincent: Pénzügyek isten Királyságában II.) A Tized ,- és sok más örök törvény -, elvetése, kisajátitása, meghamisitása tehát prófétai és apostoli elhivásra hivatkozva azt eredményezi, hogy ami Istené, az emberek használatára kerül becsapás által. A hamis autoritások Isten Szellemének, és Krisztus Szellemének hamisitása által szellemi hatalmat gyakorolnak a Törvénytöl elszakitott, és kiskoruságban tartott,- bár többnyire jószándéku-, hivök felett ! Könnyen felismerhetök a mai "apostolok" és leginkább "próféták" hamisságai, amikor megjelenésük után hamarosan a hivök anyagi javaira akarják tenni kezüket. Erre használják az elmisztifikálás hamis karizmatikusságát. Ha nem megy hatalommal és erövel, akkor hamis autoritásukkal uralkodnak, és megmagyarázzák számunkra a pénzek feletti hatlmuk jogosultságát is. A Tized kérdéséröl tehát akkor lehetséges beszélnünk, ha elöször tisztázzuk a Törvény folyamatosságát, vagyis az Ó és Ujszövetséget változatlan, egymásra épülö és kiegészitö EGYSÉGNEK tekintjük, fogadjuk el. Amig Isten kinyilatkoztatott Törvénye nem áll a helyén életünkben, addig helyette más és mások törvényei állnak. Ez pedig a félrevezetés szellemi következményei. Az 1% Hazánkban csak néhány év óta van lehetőség arra, hogy jövedelmünk 1%-ának felhasználásáról rendelkezhetünk. Így nemcsak formálisan jelezzük hovatartozásunkat egy vallási közösséghez, hanem e lehetőséggel annak működési feltételeihez is hozzájárulunk. Hasonló módon az élet több területén erősítjük mások szociális, kulturális és sok egyéb tevékenységét, mikor a felajánlással mintegy elfogadjuk és elismerjük az ő munkájukat, vagy szolgálatukat, és azonosulunk az ő szándékaikkal. Amikor személyes elhívásunk, és közösségünk mindenben szolgáló élet és közös-ség, hitünk és tapasztalatunk, hogy a rászorultak felé szellemben-lélekben és fizikailag egyszerre szükséges munkálkodnunk. Mikor ezt tesszük, a Szent Szellem vezetése alatt müködnek érzelmeink és gondolataink, és bár nagyon fontos, mégis a fizikai segítség-nyújtás áll a sor végén. Ennek természetesen vannak pénzügyi, tárgybeni feltételei, hiszen e működés sem költségmentes, és az adományok kézzelfoghatóak. Ezért mások adományai, és anyagi támogatásai nélkülözhetetlen segítséget nyújtanak. Mégis lehetnek bűnök , és sokszor adnak bűnök megszületéséhez lehetőséget. Jelen soraimmal nem célom arról írni, hogy mennyire lehet rosszul felhasználni az adományokat, mennyire szükséges megvizsgálni, hogy az adományok milyen,- leginkább emberi terveket építő-, célokat segítenek. Bár hosszasan sorolhatnánk ismereteink szerint a visszaéléseket, és a „biznisz kereszténység” gyarmatosító és kifosztó munkáját ( szellemben-lélekben ! ), most mégsem a leleplezések a feladataim,- bár ezt a nem ritka szellemiséget sok helyen szükséges lenne leleplezni. Bizony nem ritka, hogy a szellemben-lélekben-és fizikailag éhező, szükségben szenvedőket zsákmánynak tekintik. „Üveggyöngyökkel” vásárolják meg önző céloknak. Így születnek „Izmaelek”. Ekkor válnak a hívő keresztények és képződményeik (missziók,mozgalmak, gyülekezetek) szellemiből lelkivé. Ekkor tör be a három fő veszély: anyagiasság, a siker hajszolása és gőgös hatalmaskodás, bálványozás,és a paráznaság. Ennek látható része Isten akaratától távol álló, sőt Krisztus bizonyságát akadályozó humanizmus, mely az önmegnyugtatástól az önmegváltásig növekedő edomi szellemiség. E szellemiség jól álcázott fegyvere a szociális teológia némely formája. Krisztus Testének nem jóvátételt kell fizetnie embertársainak , eleget tenni a „Betűnek”, eleget tenni embereknek, egyházi és gyülekezeti törvényeknek, hanem Isten örök törvényeinek kell szívükben élővé válnia, mely teljességgel előírja Istennel és emberrel működő kapcsolatunk minden pontját. A legelső feladat azonban a megbocsátó kiengesztelődés Istennel és emberekkel egyaránt. Mert elődeink, sőt a mi bűneink miatt vannak fizikailag rászorulók, és a mulasztási bűneink eredménye, hogy szellemben-lélekben sokan éheznek ,mert nem szolgáltunk mások felé. Feladatom most tehát nem a leleplezés, hanem figyelmeztető megelőzés. Első kérdés tehát: - Adomány-e az 1%? A legtöbb esetben nem. Oka az, hogy nem szívből, hanem kötelességből kerül a címzetthez. Legpontosabban :az állam filléres adománya, melyben enged bennünket némileg beleszólni, mikor a felhasználási célokat meghatározhatjuk. Beszedett adó, mely kötelező, minden önkéntességtől mentes. Adománnyá akkor válik a visszaadott lehetőség, ha Urunktól választ kérünk arra, hogy mely szolgálat (sőt misszió,gyülekezet) az, melyet Ő indított, és működtetni kíván. Adomány lesz akkor, ha mentes a mi szimpátiánktól, a mi gondolataink, vagy érdekeink nem játszanak közre megítélésükben. Amikor a szellemi vezetésünket semmi nem befolyásolja. Se saját, se közösségi-gyülekezeti -családi , avagy bármi lelki érdek nem tapad hozzá. Az 1%-os felajánlás veszélyei: – Az előbbiekben említett felsorolás sokakat érzékenyen érinthet. Az ember Istentől kapott ajándéka, hogy döntéseiben szabad, és ezért gondolatai által kiértékelhet mindent, mielőtt cselekedne, és mi sem természetesebb, hogy az emberi természetünk saját magunkat helyezi középpontba. Mindaddig, míg nem vagyunk újjászületett tagjai Krisztus Testének, és nem járunk tanítványi úton a Szent Szellem vezetése által. Alázatos engedelmességgel az Úr Krisztus hatalma alatt. A vallásos, sőt a megtért, de újjá nem született ember eleget tevő vágya, hogy várja , sőt elvárja a vezetést emberektől. Ennek köszönhető, hogy emberekben bízva, akár bálványozva is,kiskorú, kihasználható, könnyen irányítható keresztények lesznek és maradnak. Olykor lehetnek a rajtuk uralkodók érdekeinek és kifosztásának áldozatai is. A keresztény hierarchia jól látható működése, mikor már a félelemben tartás eszközeit is használja, és ezt teszi leginkább a szószékről „igeszerűen” alátámasztva, vagy spirituális eszközökkel. A szellemi többletükkel dicsekedők sokszor tesznek közzé olyan szellemi látásokat, kijelentéseket, sőt próféciákat, mely első mondataiból kiolvasható, hogy valójában lelki vágy, mitöbb manipuláló akarat a tized, az adományok birtoklására,és cél hozzájutni külön adományok-céladakozások bevételeihez is. Első veszély tehát, hogy szellemi látás hiányában az Istennek szánt adomány nem Istenhez kerül, hanem más bálványt éltet és erősít, -leginkább pénzzé válik és uralkodik. Bálvány pedig sok létezik. Lehet maga a gyülekezet, a szolgálat, a dicsőítés, és ezek a bálványok igényesen ,telhetetlenül követelik működésük eszközeit, szponzoraikat keresik. Mindazok, melyek részünkre a szellemi helyett kellemes lelki, vagy fizikai örömöt,langyos megelégedettséget, komfortot adnak. Ezt a veszélyt csak úgy kerülhetjük ki, ha mindenki személyesen kéri Istentől a szellemi látást, és Krisztus Testében, valamint földi gyülekezetekben és közösségekben ajándékként a szellemek megítélésének ajándékát, mely elválasztja a szellemit a lelkitől. Márpedig egyetlen gyülekezet sem tökéletes, sőt vannak olyan gyülekezetek, melyet Isten,Krisztus vagy Jézus nevében hoztak létre, de a Szentháromság Istenhez vajmi kevés közük van, sőt idegen isteneknek szolgálnak, és idegen szellemiségeknek nyitnak ajtókat. Felelősségünk, áldás és átok kérdése tehát, hogy mindaz amit istentől kapunk, kinek adjuk át és kinek a működését segítjük azokkal. - Hasonlóan hatalmas veszély saját magunk szellemi állapota. A lelki ember jellemzője, hogy „jó kisfiúként” eleget tesz azoknak, kiket ő maga helyezett maga főlé. Igazából hűséges beosztott, engedelmes és még az adakozásban is hűséges. Lelkiismerete jótékonyságra és jóvátétel megfizetésére indítja. Azonban az árat maga szabja meg, és annál többet sosem fizet. Fizet, és megnyugszik, de öröme nincs. Mégis szeretne örülni is, így tehát vásárol magának. Örömeit abban találja, hogy régi sérelmeit, elvetettségét, hiányosságait mások által igazolja, pótolja, mintegy szövetségest keres másokban, mely szolgálatatásokat megfizeti. Jó cselekedeteivel megvásárolja helyét és méltóságát,rangját, ezáltal elismerteti és elfogadtatja magát. Lesz udvartartása elkötelezettségei által, miközben maga is udvari szolga, vagy cseléd. Kötelességek, elkötelezettségek, melyek folytatása az elvárások. Nem más ez, mint kötél általi elkötelezett kötözöttség, és egy bálvány a kötél másik végén. A kérdés csupán az, hogy mi e kötél melyik végét fogjuk. Más érdekének szolgálunk-e, avagy a mi érdekeink, terveink véghezvitelére fizetünk meg „alvállalkozókat” ? Ő, vagy ők is találják meg bennünk a számításukat? Harmadik lehetőség, mikor érdekeinket egyesítve, egymás gondolatait tisztelve közös célokat keresünk, vagy az azonos ízlésűek egymást megtalálják és mellérendelt, de mégis a másikat eszközként használó kooperációt hoznak létre. De vajon e célok, tervek kitől, melyik bálványtól származnak? Mert ahol az ego saját, vagy elkötelezettjeik vágyát erősítve jótékonykodik, vagy szolgál, ott hamarosan Isten Szelleme helyett más szellem, leginkább e világ szelleme kezd uralkodni, és kéri jussát. E két veszély említése során arról esett szó, hogy ki a mi Istenünk, vagy isteneink? Önistenítésünk önző szeretete, vagy mások hamis szeretetének csapdájában vagyunk ? Mert a csapdák rejtettek, jól álcázottak, és kelepcéjükbe kerülve a Sátán befog hálójába. Egy új bálvány-isten első teendői közt szerepel Isten Törvényeinek redukálása, kisebbítése, vagyis a lehető legtöbb dolgot a Törvény, Isten Akarata alól kivonni. Ennek mindent megcélzó szándéka jól látható az anyagi javaink területén. Az előbbiekben felsorolt két veszély csapdái után Isten Törvényei helyett saját törvényeink öntörvényűsége lép hatályba, miközben saját magunk, védő ügyvédként ki is magyarázzuk magunkat, toleranciával tetézve engedetlenségünket. Súlyos önbecsapások által is. Isten Törvényei és annak végrehajtási utasításai pedig részletesen szabályozzák az adakozás, adományozás és a tized minket kötelező elrendelését és működését. Mikor elhangzik az első kérdés,- hogy ezek kit illetnek ?,- máris legtöbbször megindul egy önző, és hamis törvénysértés folyamata. Isten nevében eljáró emberi szerveződések azonnal kinyújtják kezüket, és jogot formálnak mindarra, amit Isten kér Népétől, hogy Ő megáldva vissza adhassa. Isten szolgái, szolgálói, a hívők gyülekezetei egyedül Istentől kaphatnak a tizedből, és az adományok bármelyikéből! A helyi gyülekezet nem automatikusan és jogszerűen kezelője azoknak, hanem Isten Tervében részese lehet. Minden adománynak, tizednek Krisztus Testében kell működnie, és erősíteni azt a szolgálatot, mely által Istent ismerhetik meg a hitetlenek, kik Őt még nem látták, vagy még jobban megismerhessék mások az Ő szeretetét e tárgyi, pénzügyi eszközök által is. Nem embereket és nem gyülekezeteket, missziókat, mozgalmakat, hanem magát a Mindenható, Örökkévaló Istent! A törvénytiprás bűne tehát akkor kezdődik meg, mikor bárki olyan jogosultnak tartja magát , mely féligazság, vagy rejtett hazugság által,lelki vágyak következménye. Ebben szintén védelmet adhat a Szent Szellem működése életünkben, mely minden igazságra elvezet, ha szívből kérjük. Se a tized, se az adományok egymással, vagy mással nem helyettesíthetőek. Mikor adónk 1%-át felajánljuk mások részére, mi hívő tanítványok egyedül Isten munkájára adhatjuk tovább. Vegyük figyelembe, hogy a másét, nevezetesen már az ország pénzét bízták ránk, hogy töredékeit szétoszthassuk. Ne essünk bele abba a hibába, hogy azt a magunk adományaként kezeljük, és abba leginkább ne, hogy ezért akár köszönetet is elfogadjunk. A pénz tulajdonosa ugyan elvárja tőlünk, hogy az adó 1%-ával rendelkezőnek köszönetet mondjunk, azonban e köszönet csak annak a „postásnak” jár, aki élt azzal a jogával, hogy megnevezte kedvezményezettként szolgálatunkat,- melynek szintén nem mi vagyunk urai. További önbecsapás és veszély, mikor ezt a felajánlást évenkénti egyszeri saját adomány-ként könyveljük el, és megelégedettséggel nyugtázzuk, hogy eleget tettünk az államnak és Istennek egyaránt. Ilyenkor legfeljebb lelkiismeretünket altattuk el, süketté tettük önmagunkat Isten Törvényeinek meghallására és vakká a szükségek meglátására. Bizony az adófelajánlás lehetősége ajtót nyitott arra, is hogy a szív hangja helyett gépiesen eleget tegyünk állampolgári kötelességünknek és lehetőségünket használjuk. Isten pedig Élő Igéje, a Szent Szellem által ma is jelzi felénk akaratát, és azt, hogy minden Őtőle van, minden az Övé, és csak előírt, kijelentett törvényei szerint bánhatunk mindazzal, amit használatra átadott. Életünkkel, javainkkal és minden áldásával. Tudnunk és ismernünk tehát, hogy ki és mi az, ami engedelmességünk, hálánk és kötelességünk által újra Istené és újra megszentelt. Ismernünk kell a megszentelés parancsát, mely mindenkire és mindenre vonatkozik. Jelen esetben a felajánlott és elfogadott anyagi javakról egyaránt. Az Ószövetség és a zsidó gyökerek hiánya miatt a keresztény népek egyre kevéssé ismerik a benne kijelentett, a zsidóság által ismert és megélt, elénk élt törvényeket. A teljes Biblia egységes ismerete hiányos, miáltal kétezer év során nemcsak hamis teológiák, dogmatikák léptek helyükbe, hanem Isten Törvénye helyett a vallási vezetők hatalmát, befolyását és gazdagságát növelő,és a keresztény egyházak uralmát biztosító törvények. Mindez nemcsak Jézus, hanem egy rosszul értelmezett kereszt bálványa nevében. Soraim azzal a tudattal kezdtem, hogy rövid írásban saját és gyülekezeti pénzügyeinkről, a tizedről és adományok rendjéről csak érintőlegesen lehet tanítani. Reményem szerint azonban egyéni és közösségi életeinkben lehet figyelmeztetés és helyreállítás kezdete e néhány sor, vagy megerősítés azoknak, kik már függetlenek a bálványoktól, és Mammontól, ki a legtöbb bűn, - minden rossz-, okozója. Így lehet áldás kezdete, vagy a működő átok leleplezése, mely nemcsak anyagi javaink rossz felhasználása miatt, hanem minden, Istentől kapott ajándékunk önző használata által válik átokká, vagyis bálványokat működtet : bennünk, gyülekezeteinkben és minden-hol, szerte e világban. Ennek köszönhető a köztünk működő szegénység, a teremtéskor kapott ajándékokkal való visszaélés, mely már az élővilág életlehetőségeinek alapjait támadja. Amikor az önimádat törvénytelensége már nemcsak másokat, hanem a teljes földi életet mérgezi és próbálja lehetetlenné tenni . Számunkra azonban a kezdetek óta szól a figyelmeztetés, Isten Szava, mely teremt, áld és megítél. Urunk és Istenünk azonban mindig időben, jó előre és szeretettel figyelmeztet. Nem büntet, hanem szabad választásunk elé teszi tetteink következményét, sőt felkínálja kegyelmét mindazokra a visszaélésekre és bűnökre is, melyeket ajándékainak múltbeli, vagy jelenlegi tudattalanul rossz felhasználása, vagy tudatosan bűnösen más isten működtetésére és dicsőségére, hatalmának növekedésére használtuk. Elsikkasztottuk, elloptuk, a tolerancia önámításával, vagy hazug magyarázkodás kíséretében elloptuk, vagy még másoktól is kicsaltuk, magunknak, vagy érdekből másoknak juttattuk. Isten akaratát és válaszát keresve mindezekre, jó tehát ha megismerjük a majdan felépülő Harmadik Templom rendjét, és törvényeit. A zsidó nép várja annak felépülését, mi azonban tudjuk, hogy e Templom már nem az újjáépített, földi Házról, hanem a „három nap alatt felépített” Templomról, Jesua Hamassiah Testéről (a folyamatosan épülő Krisztus Testéről) szól. Arról az Új Templomról, melynek királyi papsága lettünk, mely papságra ma is érvényesek mindazon törvények, melyet Isten jó előre meghatározott. „és valami Izraelben Istennek szenteltetik, minden az övék legyen.” Ez.44:29 (Károli) „..és minden örökátok az övék legyen” Ez.44:29 (IMIT Zsidó Biblia) „..és minden, ami átoktilalom alá jut, az övék legyen.” (Hertz féle zsidóBiblia) „..övék lesz mindaz, amit Izraelben esküvel szenteltek az Úrnak.”(Magyar Bibliatanács 2000) „..és minden örökszentség Izraelben övék legyen.” (Kecskeméti ford.) „...és Izraelnek minden fogadalmi ajándéka az övék legyen.” (Szt.István T.1997) Nem véletlen, sőt szükséges idézni és felsorolni a törvény többféle fordítását. Egyrészt azért, mert a héber szöveget és a zsidó gondolkodást nehéz más népnek és más nyelven egyszerűen fordítani. Másrészt azért, mert az idézett fordítások, - mint valamennyi fordítás- hordozzák a fordító szellemiségét, sőt rejtett üzenetét is. Az Ószövetség és a zsidó nép ismeretét két fordító munkájában leljük meg, kikre nincs hatással a katolicizmus a fordítás történelmi ideje és helye miatt, illetve Kecskeméthy részbeni zsidó származása általi érzülete párosul hebraisztikai ismereteivel is. Ők állnak közel a zsidó bibliafordítások értelmezéséhez, bár ők a szentségre teszik a hangsúlyt, míg a zsidóságnál a Törvény ismerete és tisztelete miatt az átok szó emelkedik ki. E kettő mégis a zsidó gondolkodásban egymást magyarázva és kiegészítve egyesül. A modernebb fordítás olyan szót használ („esküvel szenteltek”), melyet az eskü szó miatt magyarázni volna szükséges, hiszen az eskü nemcsak tiltott dolog a Biblia szavai által, hanem ma már mást jelent. Miképpen a házasságkötés sem eskü és esküvő, hanem két ember egy akarata szövetségbe lépni Istennel, és e szövetség által közös életük Urának elfogadják, behívják Őt és alárendeli minden akaratukat,- közös és végleges útjukat. A katholikus fordítás szavai mögött ordítóan látható olyan pogány szokás követésének tanácsa, mikor a bálványt fogadalmi ajándékokkal engesztelték meg, vagy nyerték el kegyeit. Az önmegváltás szavai ezek, mert Istennek nincs szüksége a mi ajándékainkra, ígéreteinkre, hanem szívbeli, és teljes áldozatot, odaadást kíván. Nem fizetséget, hanem engedelmes béke, bűn és hálaáldozatotokat. Hogy az Ige,- mely Isten kijelentett és ma is érvényes, működő akarat és uralkodó szava-, ne ötvöződjék az elmúlt kétezer év hellenisztikus gondolkodásával és filozófiájával, ideje lenne újra visszatérni az alapokhoz, az Ószövetségben kijelentett és a Választott Nép által hordozott ismeretekhez, a zsidó gyökerekhez. Jelen esetben pénzügyeinkre is vonatkozik tehát ez a bibliai parancs. Mint láthatjuk, a szentség és átok összefüggéseinek ismeretére van szükségünk, mert anélkül még jóhiszeműségben járva is tévedhetünk, sőt Isten akarata ellen tehetünk. A bibliai versben számunkra igen fontos fogalom jelenik meg : átoktilalom (IMIT) Ennek bővebb értelmezése, mintegy folytatása és ígérete: örökátok(Hertz) Ami valamennyi fordításban megegyezik :övék lesz A megszentelés és visszaajándékozás működésének helyének meghatározása a zsidó és protestáns fordításokban azonos, de a katholikus hierarchia hamis jogossága látható, mikor az Izrael megszentelt ajándékaira a papságot tartja jogosultnak, miközben a Biblia egyértelműen kijelenti, hogy Izrael Istennek szentelt áldozatai Izraelben használhatóak a papok részére. Ez nem más, mint az egyetemes papság elvetése, és Jesua Hamassiah nevében való hamis, Őt helyettesítő és kizáró akarat. E hatalmi vágy és pompa, gazdagság utáni vágy nem krisztusi szellemiség , de működik évezredek óta, és még ma is kihat, egyre inkább és újra fellelhető a protestáns és neoprotestáns közösségekben egyaránt. Még akkor is, ha támadják a katolicizmust, és folyamatosan kijelentik, miszerint nincs közük néhai katolikus gyökereikhez. A hamis ökumené azonnal élteti a rejtetten jelen lévő Mammon istenét. E gyökér olykor kihajtó sarjai, a gyülekezetek anyagiassága, önmagukat bálványozása pedig láthatóvá teszik a hellenisztikus alapok maradványai, vagy meglétét, vagy a rekatolizálást. Ez egy pogány gyökér, mely kivágása, maradványainak kitisztítása időszerű, ha Isten javaival Isten szerint szeretnénk áldásosan gazdálkodni, szolgálni Krisztus Testében. (folyt.köv.) 2005.05.20. Copyright © 2005-2009 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő ZSIDÓ KÖZÖSSÉG JHVH NISSZI Szolgálat






Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!