Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek.
Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.
| | Orbán Béla:
DEVIÁNS vagy DEVIL-ans GYERMEKEK?
(a társadalomban, és a gyülekezetekben)
Egyre gyakrabban láthatunk, hallhatunk és olvashatunk a híradásokban ámokfutókról, lövöldözőkről, és a társadalmat veszélyeztető, a tisztességes, törvénytisztelő és rendszerető embereket egyre inkább sértő, sokféle tettekről és az általánosan elfogadott viselkedési normák negatív változásáról.
E deviáns jelenség úgy tűnik, hogy napjainkban egyre és megállíthatatlan módon növekedik.
E, devianciaként néven ismert lelkiség,- működésében egyre inkább életforma - valamennyi látható, tapasztalható és növekvő jelenléte miatt szükséges, hogy annak okait keressük.
Különösen azért, mert e helyzetben már a lelki deviancia önmagán túlhaladva egy sokszor mindenre kiterjedő és tartós szellemi állapotot hoz létre.
Ennek meghatározására már új szót kellett létrehoznom:
„Devil-áns” lett korunk sok gyermeke, vagyis a deviáns viselkedés egy sátáni (Devil=Sátán) és szellemben folytonosan uralkodó, pusztító állapotba fejlődött .
Azért is vizsgálnunk kell a deviancia és a deviláns állapotokat, mert nem ritka immáron az sem, hogy mindezeket már a gyermekkorúak magatartásában, és tetteiben is láthatjuk környezetünkben.
A környezet alatt azonban ma már keresztény gyülekezeteket is kell értenünk, ahol szintén nem ritka a deviáns, „kezelhetetlen” gyerekek megjelenése, és minden területen, alkalmon zavarokat és károkat okozó jelenlétük miatt szükséges helyes, Isten szerint lépéseket tenni megfékezésükre, és megváltoztatásukra.
Ne gondoljuk, hogy a gyermek kifejezés a gyülekezetben csak a kiskorúakra használható, hanem tudomásul kell vennünk, hogy a szellemi és lelki kiskorúság minden külső és belső jelensége és jellemzői azonosak az iskoláskorú gyerekek, vagy fiatalok által látható módon megélt, és köztünk jelenlévő deviancia sajátosságaival.
Amikor a hírek súlyosabbnál súlyosabb esetekről tudósítanak, akkor a gyermekkori esetek pedig elgondolkodásra késztetnek:
- Hogyan lesz valakiből ámokfutó, késelő, vagy minden elfogadott renddel szemben lázadó, és a renddel ellentétesen cselekvő?
- A társadalmi változások természetes velejárója a bűnözés, vagy mindez elkerülhető, vagy legalábbis megállítható-e ez a folyamat?
- Felmerül a kérdés, hogy vannak talán, akik eleve bűnözőknek születnek?
Hisz már egészen apró gyermekkorban, a családokban és közösségekben egyaránt találhatóak olyan gyermekek, akik szinte szándékosan és folyamatosan megbontják, zavarják a rendet, gátolják, széttöredezik a kis és nagyobb közösség munkáját, tanulását.
Az egymást molesztáló, majd bántalmazó, vagy olykor már a szadista tetteket, hisztérikus dühkitöréseket produkáló gyermekek magatartását látva nem tétlenkedhet egyikőnk sem!
Mert mindez nem kizárólag önrombolás, hanem másokat veszélyeztető olyan állapot, mely a testi fejlődés előre haladtával az erőszakos bűncselekmények gátlástalan elkövetéséig, bűnöző életmódig vezethet el. Másokra veszélyes, a társadalomra káros hatásáról pedig valamennyien egyet kell, hogy értsünk.
Nem az a megoldás, hogy a törvényeket csökkentjük, a büntetéseket enyhítjük.
Ezt azonban meg kell előznie a prevenciónak, mely az okok feltárása nélkül nem működik.
Így a lelkészeknek, mindazoknak, akik a lelkigondozás szolgálatába lépnek, vagy szolgálatuk miatt családok, és különösen gyermekek tanításával, nevelésével foglakoznak kikerülhetetlen e témával, pontosabban szellemiséggel megismerkedni.
Azoknak pedig, akik bármely közösség felelős szellemi vezetői, a család, a közösség, gyülekezet, és minden emberi közösség belső, Isten szerinti rendjéért elszámoltathatóan felelősök, miközben jól felfogott érdekük is, mindezek szétrombolásának, belső viszályainak megelőzése, a deviancia megjelenése előtt a megelőzés, vagy más esetben annak kizárása.
Elsősorban az Isten szerinti rend megtartása miatt, de mások védelme miatt is.
A deviánsokat vizsgálva sok kérdés merül fel.
-Elképzelhető, hogy ők eleve olyan genetikai örökséggel születnek, hogy predesztinálva lesznek majdan a környezetük szétzilálására?
E bizonyíthatatlan, és kényelmes, sokszor önmagunkat megnyugtató válasz azonban minden valószínűség és leginkább a valóság ellen szól!
Helyette és nagyfokú biztonsággal valószínűsíthető, sőt minden esetben bizonyítható, hogy a gyermek fejlődését valami megzavarta, vagy éppen személyiségének fejlődésében érte károsodás gyermekévei alatt.
Kié a felelősség a devianciák kialakulásában?
A nagyszülők, és a szülők alkotta felnőtt korosztályok!
De kit lehet ma felnőttnek nevezni?
Kiket nevezhetünk szellemben és lélekben és testben valódi felnőtteknek?
Hiszen az ember gyakorlatilag élete végéig tanul, fejlődik, ha elég nyitott
a világra.
Mindig van számára új, miközben a világ folyamatosan és robbanásszerűen növekedik ismeretében… Ezzel versenyt futni ma már senki sem képes.
Ebből a szemszögből nézve így sohasem növünk fel teljesen.
A felnőttkor másik kezdőpontja, amikor az ember alkalmassá válik utódokat nemzeni, és azokat felnevelni is képes….
Ez az idő onnan indul, amikor ő maga is képes leválni a szülőktől, és elkezdi önálló életét.
Ilyenkor a huszonéves felnőtt a maga kevés élettapasztalatával kezdi a nevelést.
Tényleg elegendő ez egy új élet neveléséhez?
Nem igazán….
Marad tehát a múlt tapasztalatai, emlékei, hagyományai.
Tudományos és más írások, tanulmányok, tanítások a múlt tapasztalataiból, melyeket ránk hagyományoztak a régiek.
De valljuk be tisztességesen, hogy e hagyományozás valóban csak a könyvtárak polcain vannak, és nem a családok mindennapjaiban, ahol egykor a szülők példamutatása adott életre szóló iránymutatást az utódaiknak.
Sok évtizede csak nyomaiban működik a család, ahol a generációk egymásnak adják tovább mindazt, ami az élet rendje…
Ugyanígy csak töredékeiben láthatjuk azt, amikor a gyülekezetekben valamennyi generáció jelen van, és egymás felé tanító tapasztalatokat, vagy fiatalos, erősítő lendületet ad.
Nem maradt tehát más, mint az írásos tanítások.
Mindez akkor, amikor a lelki épülés és tanulás eszközeként mindenki számára elérhető olvasás, és annak kultúrája csak kevesek életének része.
A lelki barbarizmus pedig a szellemi állapot romlásának, vagy éppen fejlődésének ellensége.
Pedig nincs más lehetőség, vissza kell térnünk a régi receptekhez, vagyis a múlt viszonylagos rendezettségében kell keresnünk a megoldást arra, hogy miként állítható meg a deviancia? Mert egy idő múltán olyan méreteket ölthet, hogy az önzés, öntörvényűség bizonyos fokán egyre több ember, majd szinte mindenki a másik ember ellenségévé válik.
A keresztény gyülekezetekben pedig nem marad más, mint újra elővenni a Bibliát, és az által is újra szükséges visszatérni Isten Igéjéhez.
Csak ez állíthatja meg azt a folyamatot, amikor a törvény nélküli kereszténység önmagát roncsolja, amikor lelki barbarizmusa farizeusságban mutatkozik meg, vagy éppen hamis szellemi autoritás által a másik keresztény ellenségévé válik.
Amikor elkezdi bárki a keresést, a múlt vizsgálatát és abban válaszokat és segítséget a ma problémáira, rádöbbenhet arra, máris zsákutcába került..!
Hamarosan felfedezhetjük, hogy minden kornak, népnek, uralkodónak, vallásnak, egyháznak más –más a törvényrendje, és így a deviancia definiálása is változatosan más és más…
Mindezt még inkább megnehezíti a társadalom liberalizálása és társadalmi tolerancia növekedése, mely ma nemcsak hangzatos, hanem szinte kötelezővé váló trend.
A hívő ember pedig semmiben sincs jobb helyzetben, mint hitetlen embertársa, mert az egyházak szekularizációja, éppen a vallási liberalizmus és tolerancia növekedésének mértékével egyenes arányban növekedik a szellemi és lelki deviancia a gyülekezetekben.
A mai helyzet gyökere, és az idősebb korosztályoknak mulasztási bűne, hogy már a közösen elfogadott, keresztény erkölcstől, etikától és moráltól is egyre távolabb kerülve mindezekre sem tanította gyermekeit.
Bár mindezek csak részben azonosak Isten Törvényeinek, mégis azzal kapcsolatban voltak, legalább átfedéseikkel találkoztak.
E mulasztási bűn miatt így a következő, mai generációk Istentől távolodtak el, miáltal egyre nagyobb közelségbe került a Sátánnal.
A növekvő deviancia e rossz bizonyság, és e közelség hőmérője, de egyben pontos jelzés a szülők szellemi állapotáról, hitéről, és Istennel való viszonyáról!
A keresztény deviancia is visszamutat azokra a gyülekezetekre, és evangélizáló emberek állapotára, és általában leleplezése a gyülekezetek piramisszerű építményeinek lelki, és a hittől, Istentől oly távol lévő állapotára.
Amikor megvizsgáljuk e magatartásformát, kiderül, hogy ez nem egy modern társadalom saját gyümölcse, hanem a legősibb emberi viselkedésforma.
A Biblia szinte első oldalain is olvasható, hogy Éva Isten tiltása ellenére a tiltott gyümölcsért nyúl, és ebbe az ellenszegülésébe társként belevonja Ádámot is.
Nem sokkal később már ennél súlyosabb eset következik be, amikor Káin irigységből megöli Ábelt, a testvérét.
Az első eset kísértés a Sátántól, a második pedig már több ennél!
A „benne lakozó” szellemiség kényszeríti Káint e tettre.
A Bibliai üzenete, tanítása számunkra az, hogy az emberi természet Ádám és Éva óta, és egyre inkább hajlamot mutat a rossz, a bűnös, sőt a démonizált cselekedetek
elkövetésére.
Mindez egyenes arányban növekedik akkor, amikor az emberiség Isten Törvényeitől távolodik, azokat semmibe veszi, vagy megváltoztatja saját érdekei szerint.
Lehet ez ateizmus, és farizeusság működésének következménye egyaránt.
A hitetlenség éppúgy, mint vallási-egyházi, sőt gyülekezeti uralmak kényszerítő, emberi uralkodást segítő törvényrendjei vezethetnek Isten Akaratától, Igéjétől és Rendjétől távolra, egyre távolabbra.
Látszólag az adott, vagy kedvezőtlen körülmények, melyek kiválthatják az emberekből a lázadást, hogy ne a jót cselekedjék, hanem a rosszat.
Ha ezt állítanánk, máris felmentéseket kellene adnunk, sőt a bűnöket okozó gyökerek elrejtéséhez asszisztálnánk.
A humanizmus hamis, ily módon félrevezető és féligazságok mögé bújó szavára hallgatnánk, és a tolerancia, sőt a sátáni szellemiségnek kötelékeit oldanánk meg egy hamis liberalizmussal…
Annak érdekében, hogy párhuzamot tudjunk vonni a társadalmi és vallásos deviancia közt, először a társadalom deviánsait szükséges jellemeznünk.
Tekintettel arra, hogy a lelki, pszichés lázadás akár fizikai megjelenése is alapvetően következménye annak, hogy az ember szelleme nem Isten Akaratának, vagyis Isten Szellemének van alárendelve, és nem a Messiás (Krisztus) Szellemének vezetése, uralma alatt áll.
Amikor pedig a deviancia jellemzőiről alkotunk képet, elsőként az ember szellemének lázadásának látható jeleit kell bemutatnunk.
Olyan esetekben, amikor bűnbe esik a kísértések által és támadásba lendül Isten Törvényei ellenében, és azon esetekben, amikor tartósan, vagyis „deviláns” módon él valaki embertársai között.
A társadalom minden rétegződésében éppúgy, mint gyülekezeti formákat képezve.
A deviáns viselkedés
Ma úgy fogalmazhatjuk meg, hogy a deviáns viselkedés olyan magatartás,
amely eltér a társadalmi normától, és a normaszegő pedig a társadalom
fennmaradása, működése szempontjából káros.
Ugyanennek a meghatározásnak párhuzamos formája, amikor a kereszténységben kétféle deviancia jelenik meg:
-Olyan viselkedésű emberek jelennek meg a gyülekezetekben, akik a gyülekezet elfogadott normáit nem, vagy csak részben fogadják el, és ezzel a gyülekezetek egységének,működésének, fennmaradásának rendjét és megmaradását veszélyeztetik
A deviáns viselkedési formák sokrétűségében azonban kiemelkedő szerepet tölt be minden személy,- és társadalomelleni bűncselekmény.
Ezeket az emberi lélekkel foglakozó szakemberek a következő pontokban foglalják mintegy csokorba.
- a gyilkosság,
- az öngyilkosság,
- az alkoholizmus,
- a kábítószerezés,
- a prostitúció,
- a homoszexualitás,
- a mentális betegségek jó része,
- fekete mágiák követése, és még sok egyéb hasonló.
A közvélemény a felsorolt deviáns magatartásformákat általában egymástól
függetlennek tekinti,
de a szociológia felfedi, hogy e viselkedésformák közös gyökerekre
vezethetők vissza.
E felsorolás áttekintésekor pedig minden hívőnek, felelős szolgálónak meg kell állnia!
Ha a gyülekezetekben, közösségekben tapasztalható szellemi, lelki devianciákkal találkozunk, megállapíthatjuk, hogy a fenti felsorolás szellemben és lélekben minden változtatás nélkül felsorolható.
Ilyenkor nekünk is kell vennünk a bátorságot, hogy a szellemi és lelki deviancia látható tünetei esetén a terjedését, rombolását megállítsuk.
Azután az ember lelkének vizsgálóinak, kutató tudósainak ismeretit is felhasználhatjuk a szellemi és lelki gyógyulás elindulásához.
Vagyis a gyülekezetek beteg állapotában, deviáns jelei láttán nekünk is meg kell találnunk a közös gyökeret, ahonnan kikeltek, a felszínre jutottak a mindent romboló erők…
(folyt.köv. : „ A társadalmi, és keresztény deviancia okai”)
Copyright © 2005-2009 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő ZSIDÓ KÖZÖSSÉG
JHVH NISSZI Szolgálat
|
|
|
