Bejelentés



A Család - és a Gyülekezet
avagy hogyan működik az Isten szerinti rend életeinkben, családunkban, gyülekezetünkben?

MENÜ










Orbán Béla: ÉBRESZTŐ AZ ÉBREDÉSHEZ Hamarosan tavasz… Amikor e sorokat írom, még a tél végét mutatja a természet. Korai sötétedés, párás, ködös kellemetlenkedő időjárás. Aki viszont sok tavaszt élt meg, az apró jelekből is láthatja: közel a tavasz. A látható világ törvényszerűségei, jellegzetességei azonban minket taníthatnak arra is, hogy a lelki és szellemi életünk is hasonló folyamatokon megy keresztül. Amikor ébred a természet, ugyanazon feladataink lesznek lelkiekben és szellemben, mint egy kertészkedő embernek, vagy földművesnek, aki önmaga hajol a megmunkálandó föld fölé. Annak, aki a telet, a sötét, fagyos időket átvészelvén már tervez, szerszámait élesíti és készíti elő. Ismerve a kertjét és megmunkált földjének tulajdonságait, már csak arra vár, hogy a földet előkészítse a magoknak, és elkezdi a kényes, érzékeny palánták csíráztatását meleg, védett helyen, hogy kedvező időben, és jó helyen elültesse azokat… Sokan e szép, és várakozással, hittel teli kertészhivatást nem ismerik, és még többen nem is kíváncsiak arra, hogy egy kicsiny magból miként lehet érett, zamatos és újabb magokat is adó gyümölcs. E sikerorientált világban csak a mennyiség, a külsőség vezet mindenkit a piacra, és nincs ez másképpen akkor sem, amikor a lelkek kellenek, ám a megtéréstől újjászületéséig vezető szolgálati munkát senki nem szeretné végezni, de a növény védelme, ápolása sem vonzó szolgálat. Lelkek piaca működik, vagy a gyümölcsök ellopása . A tolvajok a kertek kerítésein bemászva, az őrzők figyelmét elvonva, azokat becsapva,vagy a kerítetlen kertek kifosztásával lopnak. A kertek felelős munkásai pedig látva munkájuk tönkretételét, bizony sokszor szeretnék letenni szerszámaikat véglegesen, és olykor könnyes szemmel állnak a kert ura elé, és csak üres, kitárt kezeik maradnak. Munkájuk gyümölcseit sokszor maguk sem láthatják meg, amikor a még alig érett, a reményteljesen színesedő, növekedő gyümölcseik egyszer csak nyom nélkül eltűnnek. Most, tavasz előtt mégsem feladatunk arról írni, hogy milyen kerítéssel vegyük körbe a kertet, vagy milyen védelmet alkalmazzunk. Sőt az sem feladatunk, hogy a nevén nevezzük a rablókat, fosztogatókat. Amelekitákat és midianitákat… Tanácsot sem adhatunk most arra, hogy egykor, amikor kertészként magad mellé veszel kertészlegényeket, vagy zselléreket, napszámosokat, akkor mire vigyázz?..mivel közöttük is lesznek, akik önmagukat nevezik ki kertésznek, és jogtalanul sajátjukként kezelik a termést , melyet megesznek, ellopnak, vagy eladnak.. Ez legyen a nyárvégi, őszi feladatunk… Ezért most beszéljünk a tavaszi munkálatokról… A föld előkészítése a magnak, palántának, vagy csemetéknek… Sokan azt gondolnák, hogy a tavaszi munkák valamikor akkor kezdődnek el, amikor a Nap kisüt, a nappalok melegednek, és az éjszakák kevésszer és nem nagyon hideg fagyokat hoznak. Pedig ez nem így van. A természet folytonossága, hogy a szüret, betakarítás után már készül az újra és megújulásra. Ennek első lépése az elhalt növények eltakarítása és halott részeinek megsemmisítése. A gyümölcsök és magok begyűjtése, tisztítása és raktározása után előkerülnek azok a szerszámok, mely a tisztítást és takarítást szolgálják. Elsőkét a gereblyék, aztán az ásók. A nyár, a gyümölcsözés ideje egy másik szakaszba, az őszbe fordul. Úgy gondolom, nincs ez másképpen a keresztényég életében sem. Elmúlnak korszakok, elmúlnak gyümölcsöző évek. Az okos kertész ilyenkor nem áll meg, és nem a nyárra emlékezik, vagyis munkája igazán most lesz nehéz! A gyümölcsöket learatta, beszolgáltatta a Kert Tulajdonosának. Szájában talán még ott azon gyümölcsök jó ízei és zamatai , melyet megkóstolhatott.. Visszaemlékezve pedig emlékeiben láthatja azokat a legszebb gyümölcsöket, melyhez egy igazi kertész sohasem nyúl, hanem azoknak örülve bennük naponta gyönyörködik.. Tudja, hogy e kiemelkedően szép és egészséges gyümölcsök és magvak azok, melyek által újabb magvak és újabb palánták születhetnek. Királyi asztalra méltó a szépségük, és a kertész azokat különösen óvja, szemei naponta rátekintenek. Kertjébe korán kimenve minden kertész első útja a legszebb virághoz, a legszebb épp és egészséges gyümölcshöz, gyümölcsfához vezet… A fák és a termőföld megtisztítása ősszel De most kezdődik az ősz…, kezdődik az új előkészítése takarítással, ha kell , akkor a fertőzött ágak és levelek égetésével, mely munka látszólag felesleges, eredménytelen, gyümölcstelen, szinte távol áll a kertész feladatától. Pedig e pillanatban dől el, hogy a következő évben milyen lesz a termés! Sokan, a hívő életük kezdetét, vagy a gyülekezet építését e munka nélkül szeretnék elindítani. Teszik, mert számukra a gyümölcs a fontos, és nem a szolgálat Isten Kertjében… A fák metszése, a felesleges, vagy beteg ágak levágása és megsemmisítése számukra nem kívánatos munka, mert ők csak szüretelni akarnak. Önmaguk dicséretét hajszolják, vagy eleget akarnak tenni a Gazdának. Ekkor, siettükben alapvető feladataikat nem látják el, és e mulasztásaik, vagy gyengeségeik pedig a gyümölcstelenséghez, a kert elvadulásáig vezet… A nem látványos szolgálatok elmulasztása, fel nem vállalása súlyos rendetlenséget okozhat a Kertben. Feltör a gaz, elvadulnak a fák, sínylődnek a palánták, és az ágakon megjelennek az üszkösödés gombás betegségei… A földben elbújt pajorok, lárvák pedig mindent felzabáló, hernyókká, majd a hernyókból messzire is eljutó lepkékké válnak, és hamis szépségük szárnyai alatt repkedve petéiket a gyümölcsökben helyezik el… A rovarok és bogarak tavasszal, amikor kikelnek, a föld alatt is elkezdik a gyenge növények megtámadását. Először a gyökereket rágják, mely a felszínen kezdetben nem látható a zöld szárakon és levélkéken… De egyszer a növényecskék sorjázva és hirtelenséggel elhervadnak… Mindez történik abban az életben, abban a közösségben és mindenütt, ahol a tavaszt nem őszi munkákkal kezdtek el. Ott, ahol a múlt halott dolgai nem lettek kitakarítva, ott, ahol a fertőző ágak nem lettek a tűz martalékává, ott, ahol a termést nem adó vad ágak nem lettek kiritkítva és levágva… A nem szabályos tisztítás, vagy annak hiánya, amikor a föld rejtettségébe és védettségébe jutnak a bogarak és petéik… Az el nem rothadt, vagy el nem égetett halott részek, amik a telet átvészelvén tavasszal képesek az új hajtásokat megfertőzni… Ezért a fákon elvégzett tisztításokat és az elhalt virágok, zöldségek és más növények elhalt részeinek is a föld általi lassú égésében, vagyis korhadásban mindenestül el kell tűnniük. Azok, pedig annak ellenállnak, nem lehet más sorsuk, mint hamuvá égni a tűzben. Bizony, a keményebb ágakban marad mindig annyi nedvesség, hogy hosszasan haldokolnak, de amikor újra tavasz van, a föld nedvességétől akár egy levágott ág is begyökerezhet újra a földbe! A hívő ember és a közösségek életében is működnie kell az ítéletnek, a tűznek.. Ismerni kell a levágott ágak sajátosságait. Mert a levágott, senyvedő ágak nemcsak egy elfajult fának lehet kiindulás, hanem folyamatosan akadályozza a szolgálót, a kertészt, aki naponta belebotolhat. Ugyanakkor tehetetlen heverésében elfoglalhatja más, új növény ültetését, helyét. Rosszabb esetben e tehetetlen ág súlya alatt a magból növekedő hajtás nem tud a felszínre törni.. Ha pedig mellette mégis kikel egy mag, akkor a korhadó, de meg nem semmisített ággal való érintkezés által ő is fertőződhet! Az őszi kertgondozás így a tavasz megújulásának kezdete, vagy annak elmaradása annak az akadálya. Talajmunka, tisztítás a föld alatt… A tavaszi ültetés tehát őszi előkészítés nélkül nemcsak nehézkes, hanem annak elmaradása meghatározza azt is, hogy milyen sok veszteségünk lesz. Amikor a föld felszíne a felesleges, holt részektől megtisztult, az ágak tűzre lettek vetve, ekkor kezdődik a talaj fellazítása. Ekkor kerülnek elő az ásók, és ha kell a csákányok is. A szakértő ekkor a szerszámot igyekszik minél mélyebbre leszúrni, és a földet megforgatni. Ami ez idáig fenn volt, az mélyre kerül, ahol elkezdi a rothadását, ami pedig a mélyben volt a felszínre kerül. Az egynyári virágok, a bokorrá, fává nőni nem tudó gazok így zöldellő, rövid virágzásuk után a föld takarásában válnak hasznos zöldtrágyává, rövid életük maradványai így lesznek hasznossá. Nincs ez másképpen egy új tavasz, egy új kezdet idejében sem. Az egynyári virágokhoz hasonló szellemi és lelki felvirágzások, futó szépségek, örömök, melyek csak ideig - óráig éltek, így válnak életerőt adó bizonyságokká. Mert az emlékeink sokszor tápanyagot, éltető erőt adnak hívő életünkben is. De csak akkor, ha eltemetjük azokat, és akkor, ha mélyre ássuk azokat, hogy legyenek a földnek trágyái… A szép emlékeinknek meg kell halniuk azért, hogy azokból bizonyságok lehessenek, miképpen a számunkra oly szép egynyári virágainkat is nemcsak hervadnia kell, hanem keveredve a termőfölddel, azok tanulságai által lehet minden kezdetnek valamicske erőt kapni. A lelkesedés, és a lelki gyümölcsök emlékképei erősíthetik bennünk bizonyságaikkal egy mag kikelését, vagy egy palánta megerősödését. Ilyen lehet egy elhunyt testvérünk élete, egy közösség emlékképei az indulástól és évek során… De saját életünkben is hasonlóan meg kell halnia az elmúlt gyermekkornak, ifjúságnak, hogy mindig az előttünk álló útra indulhassunk. Az emlékeink nem lehetnek a jövőben példaképeink. De lehetnek erőt adó bizonyságok, miképpen lehetnek a figyelmeztető kudarcok is segítségül, amikor rövid ideig tartó sikereink, bizonyságaink elhalása után megtaníthatnak a múlandóból az örökkévaló felé haladni. Ekkor érthetjük meg, hogy milyen áldás és erő az évelő, gyümölcsöt hozó fák élete, ekkor azokat fogjuk értéknek tartani a sikerek, felbuzdulások, fellángolások rövid, vagy akár évekig is tartó rövidsége helyett. A beforgatott föld tehát az emlékezetünk elhalása és bizonyságokká váló átalakulása, az emlékeinkbe való kapaszkodásunk megszűnése, mely egy felszín megtisztítása, de a talaj előkészítése is egy új mag beágyazódásához, amikor a vetés ideje elérkezik egy Isten szerinti napon. E betakarással egy időben azonban bizony előkerülnek a föld mélyéből az eddig rejtett, elbújó felesleges vagy veszélyes dolgok. -Amikor a magam kiskertjében ástam, forgattam a földet, évtizedek múltán is mindig előkerültek újabb és újabb kövek, kavicsok… Magam is csodálkoztam, hogy honnan kerülnek elő? Így van ez hívő életünk során is. Csak a mélyre kell ásnunk, és meg kell fordítanunk ásóinkat, és bizony egy-egy bűn, mint eddig a felszín alatt rejtőzködő kő lesz látható. Amikor pedig az kikerül, akkor biztosak lehetünk abban, hogy többé az nem akadályozza keménységével a földbe hulló magokat, az Ige magvait… -De a kövekkel együtt a felszínre kerülhetnek régis roncsok, szemetek el nem rothadt a földbe be nem olvadó darabjai is, melyek, mint az üveg, vagy más fémdarabok is nagyon lassan, vagy egyáltalán nem tűnnek el… Valamennyien tudjuk, hogy egy-egy mélyszántás után saját életünkből is mennyi felesleges dolog maradványa kerülhet elő. Milyen sok utálatos, felesleges, vagy összetört, elromlott dolgaink maradványai szennyezik életünket a mélyben. Lelkünk mélyén hordozzuk azokat. -Ne felejtkezzünk el arról sem, hogy életünk és szolgálatunk helye hasonlít ahhoz a földhöz, melyen egykor súlyos csaták, háborúk folytak. Magam még emlékezem, amikor gyermekkorom kertészkedései közepette lőszerek, lövedékek tucatjait ástam ki. Akkor mi még tudtuk, hogyha furcsa tárgyat ér el az ásó, csak óvatosan haladhattunk tovább a munkával. Mert a föld felszíne alatt olyan háborús maradvánnyal is találkozhatunk, mely ásónk ütésétől felrobbanhat, és akár életünket is leveheti a robbanás, megsérülhetnek mások is a hatáskörzetében a repeszdaraboktól… Gondoltál-e már arra, hogy bennünk is vannak fel nem robbant lőszerek? Vagy akár a közösségedben is van könnyen, egy kis koccanásból létrejövő robbanás lehetősége? Mert valamennyiünket bombázott a Sátán hadserege, és egykor minden terület, még az, amely már Jeshua HaMassiah uralma alatt van, az is egykor csatatér volt? Távozásakor pedig maradtak taposóaknák, fel nem robbant eszközei? Vajon tudjuk-e, hogy a szabadulás után folytatódni kell a tisztulásnak is? Nem elég a Sátán uralma alól felszabadulni, de a bennünk megkötözött démonoktól, szunnyadónak látszó aknáktól is meg kell tisztulnunk! Ne feledd tehát, hogy az őszi szántás, kertünk felásása, a talaj fellazítása nagyon felelősségteljes munka, mely nemcsak nagy szakértelmet, hanem igen erős, mindenre kiterjedő odafigyelést követel a kertész-szolgálóktól. A szolgáló van elsőként kitéve minden robbanásnak, és a szolgáló, aki felelős a jövő terméséért. E feladatot pedig csak akkor tudja jól végezni, ha a földhöz közel van, és meghajolva végzi munkáját. Közel van az emberekhez, és alázatosan, meghajolva dolgozik a rábízott terület kertjében. -A felszántott talaj még ezek után is tartogat számunkra meglepetéseket. Olykor még az ásót sem tudjuk megfordítani, amikor egy rejtett gyökérbe akad. Sok ember ilyenkor másutt folytatja az ásást, mert e gyökerek bizony igen erősek, rugalmasan szívósak, és amikor azokat feltárni igyekszünk, lehetséges, hogy még több társa is előkerül. Mert vannak kivágott cserjék, gyümölcsöt nem hozó, így a kertben feleslegesen lévő keményszárú növények, melyeket egyszer tőre vágtunk, de a tuskóját, gyökereit nem szedtük fel. Így van ez életünkben is. Nagy dolgok, olyan fák, melyeket kivágtunk egykor, de gyökeresen nem szabadultunk meg azoktól… Ezek várják a kedvező időt, hogy újra kisarjadhassanak. Mi pedig újra foghatjuk a fejszét, hogy a törzsét elvághassuk. Pedig a talajmunka során van egy végleges megoldást hozó lehetőségünk. Amikor egy ilyen gyökér válik láthatóvá, ne sajnáljuk elővenni a csákányt, és a végére kell járnunk a dolgoknak. A gyökér kipucolása lehetőség, de egy folyamatos harc megszűnése is. A jó kertész ezt teszi, és kénytelen beismerni azt, hogy egykor ő volt, aki a nagyobb, felelősség teljesebb dolgokban a látható részt ugyan kivágta, de a bajt nem szüntette meg… Tudja, hogy ha most ezt a gyökérirtást nem teszi meg, holnap csak egy kis ágacska bújik ki, majd csemetévé fejlődik. Aztán fa lesz, mely alatt minden kihal, fa lesz, mely más fától veszi el a helyet, és sötét árnyékában kihal minden növényzet… Kezdetben azt mutatja, hogy nemes fa, aztán hamarosan kiderül első gyümölcseiből, hogy elvadult fa ő, melynek gyümölcsei semmire sem jók… Az ilyen fák nem a gazda által tervezett ültetvények, hanem vadon szaporodó, kiirtani való dolgok. A mi életünkben és közösségeinkben ilyen fák nőnek ki lélekben a szellemi helyett, amikor bár hasonlítanak a jóra, mégsem lesznek azok… Mint már említettem, gyümölcstermés nincs őszi előkészítő munka nélkül. A fellazított felásott, felületén és a mélyben megtisztított kert az, amely ezek után átmegy a télbe, és várja a tavaszt. Azt, amikor mindez a munkálat szinte megismétlődik. A jó kertész ekkor újra ásó ragad, és újra ás, újra gereblyéz, miközben ágyásokat alakít ki. Igen az érkező magoknak, palántáknak mintegy beágyaz..., miképpen egy újszülött gyermek is bölcsőben kezdi életét . E tavaszi munka kétféle lehet: Az a kertész, aki az őszi és fáradtságos munkáját elhanyagolta, vagy ki is hagyta általában hevenyészve végzi el a tavaszi ültetésre szükséges munkát. Egy szemetes, lárváktól teli, kihajtani kész gyökerek, el nem halt növényrészek, élőhalott, de kizöldellni is kész levágott ágak közé ültet, és szórja a magokat. Más kertész pedig ekkor kezd aprólékos munkába, és nem végez az ültetés idejére, amikor már késő a palántákat a földbe helyezni, amikor a kiszórt magok már legfeljebb elszáradnak, de nem kelnek ki… Ilyenkor is lehetséges, hogy lesz egynéhány élő növény, de a kert siralmas látványa fogadja a Tulajdonosát. Kérdezhetik ma sokan, hogy e sorokat miért kellett megírni? Kit érdekel e mai világban a kertészkedés csínja-bínja? Hol érünk mi ilyesmire rá? Igen, e szavak igen egyszerű elbeszélésnek tűnhetnek mások számára. Részemről pedig fájdalmas tényfeltárás. Ma mindenki ébredést vár… A tavaszt még elfogadja mindenki, de inkább azonnali nyarat és mielőbbi szüretet szeretne mindenki. Bizony az ébredés szó ma az aratást, szüretet akarja helyettesíteni! Meg kell végre érteni, hogy Isten Rendjének kihagyás a végzetes, megváltoztathatatlan következményekkel jár, vagy járhat. Amikor a ma kereszténysége azonnal szüretelni akar, ideje megtanulni végre: Őszi munkák nélkül nincs a következő év nyár végén se gyümölcs, se betakarítás. Ezért gyümölcstelenek a gyülekezetek, a hívő életek. Ezért nem talál befogadó kerteket, talajt Isten Igéje… Azért mert mindenki az „ébredést” várja, de az ébredések előtt sehol, vagy alig volt mélyszántás, szabadulás, tisztítás. Rendezetlenül, kőként lapulnak bűnök a mélyben, fel nem robbant aknák rejtőzködnek a gyülekezetekben, vagy szívünkben… Olyan fák gyökereit nem távolítottuk el, amelyek a vallásos szellemiség új fáinak gyökerei lesznek… Tényleg nem látjuk e gyümölcstelen, termést nem ígérő, satnya életeket családjainkban, vagy éppen a gyermekeinkben? Hazug reményekben élve reménykedünk felőlük, miközben az elvadult kerthez hasonlító kereszténységben lessük az „ébredés” gyümölcsöket hozó érkezését? Bizony gyermeked el fog satnyulni, és el fog fajzani hozzád képest is. Bizony, ha körülnézel, a jó és szakértő kertész szemével láthatod: nem lesz itt ébredés! Bár lesz tavasz, mégsem zöldell ki a kert… Akkor sem, ha a felszínre szórt magokat import, „missziós műtrágyával” serkented növekedésre. Mert néhány napig ugyan megerősödik, de gyenge levélkéi hamar elszáradnak. Mert nincs hova gyökeret eresztenie azoknak, hiszen a meg nem munkált föld még be sem tudja fogadni. Az őszi munkák elvégzése itt, hazánkban sok évtizedek óta szünetel. Látható mindennek a következményei is. Sokan látják, és siránkozva állnak e látvány okozta szomorúságban. Mások keresik a módszereket a kert növényzetének megmentésére. Vannak, akik pedig feladták, és önmagukat próbálják átültetni valahova. Őszi feladataink tavasszal Kedves Kertészek! Még van idő. Legyen figyelmezető ez az állapot, - mely elvihet az éhezésig is -, arra, hogy mindenki ragadjon ásót… Kezdje saját életében, folytassa családjában. Aztán a családok alkotta gyülekezetében már közösen, egyként ásót ragadva induljon el a levágott ágak elégetése, az emlékek betakarása földdel, a kőszerű bűnök eltávolítása, a veszélyes gyökerek kicsákányozása, a robbanószerkezetek hatástalanítása… És amikor a hosszú tél véget ér, nézzük át újra a ránk bízott kertet, tegyünk még egy átvizsgáló, magágyakat kialakító munkálatot. Mert a magot, a palántákat, az ültetési tervet nem mi adjuk, hanem maga a Kert Ura… Ő, aki Egyedül Ura minden krisztusi életnek, Ő, akik egyedül Ura Krisztus Testének… Mert Ő az, aki nemcsak magot ad, hanem Ő ad esőt, napsütést, és minden feltételt ahhoz, hogy egykor részesei lehessünk a betakarításnak, és a termést felvihessük Ő eléje. Aki Isten kertjében szolgálhat, tudja, hogy az ébredés maga a tavasz. Ekkor dől el minden! Aki pedig Isten által kinevezett kertész-szolga, az tudja, hogy fáradtságos, kemény és mindenre kiterjedő őszi szántás és munkálatok nélkül a kertben nincs tavasz. Rendezések, szabadulások, megtisztulások és megszentelődés nélkül pedig hiába várunk Urunktól , a Názáreti Jeshua HaMassiah által Magot,és Életet.. Amikor pedig most körbenézünk adjunk hálát Istennek, hogy bár kevés gyümölcs termett az utóbbi évtizedekben, mégsem vette el a kertünket , életünket és gyülekezeteinket, és abban újra akarja, hogy szolgáljunk neki: mélyszántással újra kezdeni… Maga a kegyelem az, hogy lehet újra szántani, újra felkészülni arra, hogy alkalmas lehessen Isten Népe arra, hogy újra kapjon magot, palántát, és azokra esőt és meleget… Copyright © 2005-2009 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő ZSIDÓ KÖZÖSSÉG JHVH NISSZI Szolgálat






Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!